Szemle

“Legyen idő a lelkünkre” – Hodász András atya adventi üzenete

Hodász András atya volt az M1 “Ma reggel” című műsorának vendége, ahol adventről, felkészülésről, ajándékozásról és az emberré lett Istenről fogalmazott meg értékes üzenetet.

“Adventnek az üzenete 2018-ban, hogy legyen idő a lelkünkre és szánjunk időt a felkészülésre. Ma nagyon úgy akarunk mindent, hogy “itt és most és azonnal”, a türelmetlenség kultúrájában élünk. Ennek az időszaknak az az üzenete, hogy a nagy dolgokra várni kell:

most van négy hetünk, hogy rendbeszedjük a lelkünket, hogy tényleg ráhangolódjunk a karácsonyra.

Ebből a négy hétből nem három és fél kell arra, hogy ajándékokat vásároljunk! A maradék időt fordítsuk a családra, a megnyugvásra, a lelkünkre. Szánjuk arra, hogy megvizsgáljuk hogyan vagyunk Istennel, merre tart az életünk.

Találkozom olyan családokkal, akik azt a döntést hozták, hogy advent nem arról fog szólni számukra, hogy fő a fejük, hogy kinek mit vegyenek, közben pedig hatalmas pénzeket költenek.  Hanem “húzást” tartanak: kihúznak egy nevet és ő neki vesznek csak ajándékot. Vagy közösen összefog a család és egy nagy dolgot vesznek: egy olyan tárgyat, amelyet utána mindenki tud használni, és más ajándék nincsen. Az is jó dolog, ha ilyenkor gondolunk azokra, akiknek nincsen jó anyagi lehetőségük: ilyenkor megkérhetjük a gyerekeinket, hogy válasszák ki egyik játékukat, és utána elvihetik együtt a szegény társaiknak.

Maga a karácsony számunkra az egyik legnagyobb ünnep, hogy az élő Isten emberré lett, lejött közénk, hogy egészen közelről tapasztalja meg az emberi életet. 

A kereszténység alapüzenete, hogy a mi Istenünk nem olyan, aki a felhők fölött ül és nem törődve velünk nézegeti, hogy kinek nem sikerült az élet és kinek igen.

Ő lejött közénk, hogy megtapasztalja, milyen megszületni, felnőni, kamaszodni, dolgozni – a munka verejtékét vállalni a napon. És azt is megtapasztalta, hogy milyen meghalni: döbbenetes azokat a részeket olvasni az evangéliumban, amikor Jézus szembesül a saját halálával.  Ugyanúgy megküzd vele, ahogy mi is: emberségében átérezte ugyanazokat a mozzanatokat, amiket mi is átélünk.”

A teljes beszélgetést ide kattintva lehet megnézni, 07:00-tól.

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 12. 01. 23:26

    Üdv!
    Az eleje (mely nem Istenről szólt),csodálatos,meggondolandó és követendő.De abban a pillanatban,hogy …..
    “az élő Isten emberré lett, lejött közénk, hogy egészen közelről tapasztalja meg az emberi életet.” Hát ez itt a probléma.Mert az élő Istennek NEM KELL lejönnie,hogy közelről tapasztaljon.Tapasztal Ő velünk minden pillanatban.Vajon milyen Istenben hisz a kedves atya?Olyanban,aki csak úgy tapasztal ha idejön?Tipikus példája annak,hogy nem Istenről hanem egy valakiről beszél.Végtelenül szomorú ezt olvasnom.Szigorú értelemben Isten nem tud lejönni de mindent és mindig azonnal tapasztal.(na,gondolom se az elejét se a végét nem érti ennek) Alapvető hiba(sokadik),hogy Istent olyannak képzelik mint egy ember.De de! Emberi tulajdonságokkal ,emberi gondolkodással és emberi gyarlóságokkal.Képtelenek elszakadni önmaguktól. Isten aki a világot teremtette és teremti most is,soha nem lesz itt a földön közöttünk.DE! Rajtunk keresztül mindent érez,lát és tud.Épp ezért,hogy itt legyen,nem kell itt lennie,mert mindenütt ott van.(erről ennyit,mert így is ideges lettél)
    Nehéz eset!Még egyszer:Istentől ne várd,hogy lejöjjön,mert Ő JELEN VAN!! Kívánom,hogy ezt aki olvassa,meg tudja érteni karácsonyig,mert akkor olyan élményben lesz része,hogy minden eltörpül mellette.(de gonosz módon van egy olyan sejtésem,hogy senki nem fogja megérteni.)

  • Válasz Mácsár Margit 2018. 12. 02. 16:18

    Mivel nem is olyan egyszerű dolog ezt megérzeni!
    Minden embernek van egy sajátos kialakított kép Istenről…, ezt egy földi ember sem tudja igazából megmagyarázni.
    Ez olyan, aki hisz Istenben annak létezik, aki nem hisz annak nem létezik!

    • Válasz Filipánics Tibor 2018. 12. 02. 23:10

      Kedves Margit!
      A kialakított istenkép még el is menne,de az borzasztó zavaró,hogy hol erről,hol arról nézzük.Ha nekünk jó,az Isten terve,ha nekünk rossz az nem Isten terve.Össze vissza hablatyolunk Istenről és nem vesszük észre.