Harmincnégy éve, 1984 október 19-én brutális kegyetlenséggel öltek meg egy 37 éves papot Lengyelországban: Jerzy Popieluszko neve azóta összeforrott a szabadsággal, a bátorsággal és a hazaszeretettel. A 2010-ben boldoggá avatott papra emlékezünk, akinek bestiális meggyilkolása a kommunista rendszer végzetes hibájának bizonyult.
Ami nekünk Márton Áron, Mindszenty József vagy Brenner János, az Lengyelországnak Jerzy Popieluszko: példakép, aki sziklaszilárdan állt ki az igazság mellett egy elnyomó hatalom bestiális üldözése közepette.
Popieluszko atya Suchowolában született – ez a kistelepülés a mai Fehéroroszországtól van nem messze – de papként már a fővárosban, Varsóban szolgált. Nem is akárhogyan: karizmatikusan, lendületesen állt ki az elnyomott lengyel nép mellett, hirdetve Isten igazságát és a kommunista rendszer igazságtalanságát. Nyíltan felemelte szavát a sanyargatók ellen, rendíthetetlen hittel hirdette az erkölcsi értékeket: a szabadságra vágyó lengyelek példaképe lett.
hirdetés
Ezzel pedig a diktatúra egyik legnagyobb ellenségévé vált: a kommunisták egy ideig tehetetlenül nézték bátor kiállását, ám egy idő után úgy döntöttek, hogy likvidálják. Mint később kiderült, a saját szempontjukból is a lehető legrosszabb döntést hozták meg: megöltek egy papot, és ezzel beverték az első szöget a kommunista rendszer koporsójába.
Szabó Ákos történész a Látószög Blogon írta le részletesen a bestiális gyilkosságot:
“Ahogy az autó elhagyta a kujáviai várost, a sofőr észrevette, hogy valakik követik őket. Távolodván a településtől az említett kocsi még mindig a nyomukban volt, de nem törődtek különösebben vele, megszokták már, hogy mióta a fiatal pap a Szolidaritás (egyik) papja, az állambiztonság, a Służba Bezpeiczeństwa (SB) emberei mindenhová követik őt. „Ezek” még arra sem figyeltek, hogy álcázzák magukat, hiszen autóik minden esetben frissen lemosott, tiszta 124-es Polski Fiatok voltak, így ha ilyen gépkocsik tűntek fel a csukaszürke lengyel utcákon, szinte mindenki tudta, hogy az SB valakit figyel. Megtehették, hiszen a Jaruzelski-féle kommunista diktatúrában egyiküknek sem kellett elszámolnia tettével, senki nem vonta kérdőre őket ténykedésükért, így szinte még kérkedtek is állambiztonsági mivoltjukkal.
Mintegy félórányi utazást követően a kocsi egy erdős területen megelőzte őket, és rendőrségi jelvényt lobogtatva megállásra kényszerítette Popiełuszko atya kocsiját. A sofőr fékezett és az út szélére húzódva megállt. A fehér Polskiból három megtermett alak ugrott ki, egy szempillantás alatt feltépték a Volkswagen ajtaját, a sofőrt egy mozdulattal kirántották, és szondáztatás céljából egyikük a hivatalos autóhoz kísérte. Popiełuszko atya a hátsó ülésen nem is sejtette, hogy élete utolsó órájához érkezett. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget a drasztikus hatósági ellenőrzésnek, hiszen mióta Jaruzelski tábornok bevezette a hadiállapotot 1981 decemberében, sok furcsaság történt Lengyelországban. Valószínűleg – gondolta – ez is egy újabb „kedvesség” a tábornok államgépezetétől, amellyel a hozzá hasonló papokat vegzálja a kommunista hatalom. Ám sok ideje nem volt lamentálni, ugyanis a szigorúan titkos akció vezetője, Grzegorz Piotrowski százados és mindenre elszánt beosztottja feltépték a hátsó ajtót és kirántották a hideg, ködtől nyirkos aszfaltra. A földön fekvő papot – a csomagtartóból pillanatokkal korábban előrántott – botokkal kezdték ütlegelni és rugdosták.
Sofőrje pánikba esve nézte a barbár jelenetet, ám közbeavatkozni nem tudott, mert a harmadik SB tiszt megbilincselte. Az ütlegelésektől az atya elvesztette az eszméletét. Miután magatehetetlenül feküdt, felemelték, betették a kocsi csomagtartójába, bepattantak az utastérbe és gázt adva elindultak az éjszakába. Közel tízperces utat követően Jerzy atya sofőrje bátor tettre szánta el magát: elhatározta, hogy az első adandó alkalommal kiugrik a száguldó autóból, mégpedig olyan helyen, ahol emberek vannak az út szélén, akik így tanúi lesznek a cselekménynek. Nemsokára egy faluba értek, ahol Chrostowski kiugrott az autóból. A három belügyi tiszt nem állt meg, hanem fékezés nélkül továbbhajtott, és csak sok kilométerrel távolabb, egy kihalt helyen állították meg a gépkocsit. Tanakodtak, mit tegyenek, hiszen akciójukba végzetes hiba csúszott: tanút hagytak maguk után. A legfiatalabb tiszt annak a véleményének adott hangot, hogy jobb volna Popiełuszkot életben hagyni, a verésből is értett, még a végén nekik lesz bajuk ebből az egész ügyből. Piotrowski százados azonban hajthatatlannak mutatkozott és határozottan elzárkózott az ötlettől. Miközben vitatkoztak, az atya magához tért és dörömbölni kezdett a csomagtartóból. A három pribék újra az eszméletlenségig verte a fiatal papot, majd az akció vezetője kiadta a parancsot: összekötözni a kezeit és a lábait, a száját betömni rongyokkal, köveket tenni a lábára! Miután ezzel végeztek, a közeli Visztula partra hajtottak és a sötéten hömpölygő folyóba dobták Jerzy atyát.
A fiatal pap eszméletlen teste a Visztula mélyére süllyedt, gyilkosai pedig mintha mi sem történt volna, visszaautóztak Varsóba.
Chrostowski bátor tette azonban keresztülhúzta a lengyel belügyi szervek számítását, ugyanis még az emberrablás éjszakáján bejelentést tett az ügyről a toruń-i rendőrkapitányságon, ezen felül értesítette Jerzy atya plébániáját, a varsói Kosztka Szent Szaniszló-templomot. Másnapra a lengyel katolikus egyház (egy hét alatt pedig sok tízmillió hívő) tudomást szerzett az aljas tettről, így Jaruzelskiék magyarázkodni kényszerültek. Annak ellenére kényszerültek erre, hogy az 1970-es gdański mészárlás óta a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) megerősítette pozícióit, „sikeresen” kezelte a hetvenes évek sztrájkjait, ám egy fontos fronton mégsem ért el eredményeket: a hívek többségének lelkét nem kaparintotta meg, nem tudta megakadályozni, hogy a templomok vasárnaponként tömve legyenek, hogy hittanórára járjanak a lengyel iskolások, és hogy a papok iránti tisztelet megmaradjon az emberek körében. A lengyel közvélemény – nagyon helyesen – nem hagyta szó nélkül a fiatal pap meggyilkolását.
Emberek milliói emlékeztek a fiatal papra, a nagyvárosok panelházainak ablakaiban mécsesek világítottak, halálának helyét nemzeti lobogóval és gyertyákkal jelölték meg, a holttestét szállító autót minden településen emberek sorfala várta a Białystok és Varsó közti kétszáz kilométeres úton.
Kiszczak tábornok, belügyminiszter utasítására a rendőrség egységei kutatásokat végeztek a Visztula kérdéses szakaszán és október 30-án bejelentették, hogy Włocławek mellett megtalálták Popiełuszko atya megkínzott holttestét. Lengyelországot megdöbbentette a barbár tett, II. János Pál elítélte a borzalmas cselekedetet, akárcsak a Szolidaritás Szakszervezet legendás vezetője, Lech Wałęsa, aki a későbbi temetés egyik legismertebb résztvevője volt.
A hatóságok „nyomozást” folytattak, amely során letartóztattak a gyilkossággal kapcsolatban négy főt: Grzegorz Piotrowskit, Waldemar Chmielewskit, Leszek Pękałát és az akció felső kapcsolatát (a hírhedt IV. ügyosztályt vezető), Adam Pietruszka ezredest. Mind a négy elkövetőt az 1985 januárjában kezdődő perben ítélték el, bűnösségüket a toruń-i bíróság mondta ki. Pietruszkát és Piotrowskit 25, Chmielewskit 15, míg Pękałát 14 év fegyházbüntetésre ítélték. A tárgyaláson a négy elkövetőből ketten – jellemzően a két alacsonyabb rangú nyomozó, Pękała és Chmielewski – törtek meg, az akcióvezető Piotrowski és Pietruszka a megbánás legkisebb jelét sem mutatták, mintha meg lettek volna győződve arról, hogy helyesen cselekedtek, amikor brutálisan megölték az atyát. Azt a papot, aki gondozta a rá bízott nyájat, a hadiállapot idején élelmiszert gyűjtött a rászorulóknak, szentmiséket celebrált a hazáért, mindezt békésen, ahogy Krisztus tanította.”
Az elnyomott Lengyelország pedig a sarkára állt: Jerzy atya temetésén negyedmillió (!) ember vett részt, amely ezáltal egy szabadságért küzdő nép békés tüntetésévé vált. A történet azóta már ismert: egy másik lengyel hős, II. János Pál pápa segítségével a sanyargató diktatúra összeomlott, Lengyelország szabad lett. Jerzy Popieluszko atyát 2010-ben boldoggá avatták Varsóban, a szertartáson 150 ezren vettek részt. Megszámlálhatatlan intézmény, közterület viseli büszkén a nevét, de nemcsak hazájában: Magyarországon többek között Csepelen állítottak szobrot az emlékére.
“A Szolidaritás azért ejtette oly gyorsan ámulatba a világot, mert nem erőszakkal harcolt, hanem térden állva, rózsafüzérrel a kezében. ”
– Boldog Jerzy Popiełuszko
hirdetés
1 Komment
Köszönöm szépen!