Könyörület és ítélet: A bibliai ellentét?

A bűnről való keresztény értekezés mélyén található a két visszatérő mozzanat közötti feszültség: ítélet és könyörület.

Egyik oldalról nézve, Jézus azt mondja, „Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak,” (Lukács 6:37), másik oldalról pedig Pál ezt írja: „Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon.” (Timóteus 5:20).

Ez nem azt jelenti, hogy a Biblia ellent mond magának a bűn tekintetében. A Biblia bonyolult, és az olvasásához szükséges a Szentlélek vezetése azzal a felismeréssel párosulva, hogy a kereszténység forradalmi gondolatai a Biblia egészéből származnak; ezt fontos megjegyezni a bűnről szóló versek önálló vizsgálatakor. Ahhoz, hogy megértsük az ítélet bibliai kontextusát, meg kell, hogy különböztessük az ítélet két merőben eltérő megközelítését.

A jogtalan ítélet ellenséges, célszerűtlen kritika, ami képmutatáshoz vezet. A jogos ítélet olyan kritika, ami szeretetből és értelemből fakad, amit a Biblia gyakran mint megfeddést említ.

Ez a két megközelítés nyilvánvaló számos interakcióban, ami Jézus és a Farizeusok között zajlik, ahol Jézus jogosan megfeddi a zsidó értelmiségieket a képmutató ítélkezésük miatt. Nem ritka, hogy kiemelik a kontextusából Jézus szavait, különösen a farizeusokkal való párbeszédeit, ezzel támogatva az elméletet, hogy mindenféle ítélet ellentmond a Biblia tanításának. Ez természetesen komoly félreértelmezés.

A Katolikus Egyház egyértelműen azt állítja, hogy a helyes ítélet szükségszerű, amikor a társadalmi tanítások fontosságát hangsúlyozza. A katekizmus 2423. paragrafusa így szól: „Az Egyház szociális tanítása alapelveket javasol a reflektáláshoz; kidolgozza az ítéletalkotás kritériumait, és útmutatásokat ajánl a cselekvéshez.”

A könyörület viszont egészen más. Általánosan a könyörületet egy elemien jó dolognak tekintik, mégpedig jogosan. A könyörületben a csavar nem a felfogásában, hanem a gyakorlatba ültetésben van. Sokkal könnyebb megfeddni valakit aki hibázott, mint megbocsátani neki.

Ahol még nehezebbé válik a könyörület helyes megközelítése, az az ember iránta való vágya. Azért vágyik valaki könyörületre, hogy maga mögött hagyhassa, és legyőzhesse a gyengeségeit, vagy hogy elviselhetőbbé tegye a bűntudatot, ami a bűnös életvezetésből fakad? Amikor az emberek a könyörületet úgy nézik, hogy kizárólag az egyén kényelmére van, akkor silányítják azt, és elhagyják a valódi értékét.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene megbocsátanunk, vagy elfogadnunk a megbocsátást. Ahogy Jézus mondja: „Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.” (Lukács 17:3-4)

Vegyük észre, hogy Jézus nem csak a megbocsátás szükségességéről, hanem a megfeddés szükségességéről is beszél. Ha valaki megbocsát, de nem fedd meg, akkor nem segít a bűnösnek felismerni az igazságot, amivel felülkerekedhetne az érdektelenségen és Jézus felé közelíthetne.

Keresztényeknek nem kell félniük hogy kritikával illessék a másikat. Ahogy a Példabeszédek könyve 27:5 írja: „Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél”, a Jelenések könyve 3:19 pedig ezt mondja. „Akiket én szeretek, azt helyreigazítom, megfegyelmezem, sőt megfenyítem.”

Viszont ítélni vagy megfeddni ugyanolyan könyörület nélkül, mint szeretet nélkül. A keresztények arra vannak hívva, hogy előbb szeressenek, ami nem teljesül amikor egy keresztény ezt mondja: „tévedsz, most csináld inkább amit én mondok.”

A szeretet nem ítélettel indul, és nem áll meg a könyörületnél. Az igazság az, hogy a szeretethez mindkettő kell.

Az a szerető hozzáállás a bűnhöz ha először megbocsátunk a bűnösnek, aztán meghallgatjuk, és megpróbáljuk megérteni őt, hogy helyes, szerető ítéletet mondhassunk, ami segíthet a bűnösnek felülkerekedni a gyengeségein.

Ezt természetesen könnyebb mondani, mint tenni. De az imában történő mély önvizsgálat segít szentebb, krisztusi módon tekinteni a bűnre.

Fordította: Orosz Péter

forrás: catholic-link.org