Blog, Pontokba szedve, Vágvölgyi Gergely

Tíz év múlva is lesz keresztény sajtó?

Lesz-e még tíz év múlva keresztény sajtó Magyarországon és ha azt akarjuk, hogy legyen, milyennek képzeljük? Miben érdemes gondolkodnunk és hogyan fejlődhetünk? 4+1 mérlegelésre ajánlott szempont vitaindító írásunkban.

A hétvégén a Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány jóvoltából vehettem részt egy székesfehérvári konferencián (a meghívást ezúton is köszönöm!), ahol többek között azt vizsgáltuk, milyen jövője lehet az egyházi médiának. Összegezve és kiegészítve az ott elmondott gondolataimat, arra próbálok választ adni, milyen úton kell járnunk, ha pozitív jövőképet szeretnénk a keresztény sajtó-média előtt látni.

A vitaindítónak szánt írás elején szeretnék megfogalmazni két tézist. Először is; a keresztény sajtónak mindenképpen van jövője. Az igazi kérdés valójában az, mekkora szerepe lesz 5-10-25 év múlva a társadalom formálásában és az információáramlás egyre szövevényesebb rendszerében. Másodszor: a minőséget kell szem előtt tartani. A minőségi munka, minőségi tartalomszolgáltatás tudja az egyes termékeket kiemelni a közösségi oldalak által teljességgel átstrukturált sajtópiacon. Megbízható, hiteles és kiegyensúlyozott keresztény sajtóra van szükség, amely igazodási pontként szolgáló termékeket nyújt a fogódzókat vesztő társadalomban.

(A vitaindítót a 777 szerkesztőjeként írom, de nem állítom, hogy a következő szempontoknak a 777 mindenben megfelel. Ugyanakkor a teljes szerkesztőséggel azon vagyunk, hogy egyre inkább így működjünk.)

Lássuk, mi alapozhatja meg ezt a jövőt!

1. Szegmentáció

Az nem megy, hogy „mindenkihez szólunk”, mert nagyon sokszor pont így nem szólunk valójában senkihez. Természetesen kellenek azok a sajtótermékek, amelyek szélesebb rétegeket szólítanak meg, több társadalmi-, vagy korcsoportot érnek el, de nyilvánvalóan egyik sem tudja valamennyi szegmenst kiszolgálni – és ez nem is feladata.

Ha pontosan meg tudjuk határozni, mely’ sajtótermék milyen közegben erős, tovább tudjuk fokozni az erősségeit és még hatékonyabban kommunikálhatjuk az örömhírt egy-egy szegmens irányába.

Ezt a szellemi munkát nem spórolhatjuk meg. Fel kell mérnünk, ki szól az idősebbekhez, ki a középkorúakhoz, ki éri el hatékonyan a kisgyerekes családokat, ki az egyetemistákat, milyen platformnak van esélye a tizenévesek körében, ki szól azokhoz, akik rendszeres vallásgyakorlók és ki azokhoz, akik még több lépésre vannak attól, hogy minden vasárnap ott legyenek a templomban. Természetesen a hangnemet és témaválasztást is ehhez kell illeszteni.

Profiloznunk kell azokat, akik olvasnak/hallgatnak/néznek minket, hogy ezáltal is közelebb kerüljünk a pontos képhez és megtaláljuk azokat a formákat, amik mind jobban segítik küldetésünket.

2. Konkurencia helyett szinergia

Szoros összefüggésben az első ponttal. Ha egymásra nem versenytársakként tekintünk, hanem – Uram bocsá’ – partnerként segítjük egymást, végül hatékonyabbak és eredményesebbek leszünk, összességében többeket tudunk megszólítani és több emberhez tudjuk eljuttatni az örömhírt. Egy divatos hasonlattal élve: nem ugyanazt a tortát kell egyre több szeletre vágnunk (pláne, ha a torta mérete láthatóan csökken), hanem nagyobb tortát kell együtt sütnünk. Ez nem jár az egyes sajtótermékek saját identitásának és profiljának feladásával, hanem éppen a profilok közötti eltérésből kovácsol erőt.

Egy aktuális példával élve: a katolikus világ számára rendkívül fontos, két év múlva esedékes Eucharisztikus Kongresszust okosan kell felépítenünk a sajtótermékeinkben, a médiában. Nem sok csatornán kell szórni ugyanazt az egy háttéranyagot, hanem a szegmentációnak megfelelően építeni fel a témákat és választani csatornát, máshogy váltva ki érdeklődést a tizenhat éves gimnazistában, a harmincas, családos, nagyvárosi menedzserben, a hetvenöt éves, vidéki hölgyben, aki a plébánia „oszlopa” és a rózsafüzér társulat szervezője. Ahelyett, hogy ugyanarra hírre csapnánk le egymást könyökölve, bölcs stratégiával x számú résztvevő helyett 2x résztvevő lehet a NEK eseményein – vagy az egyházban. (Bónusz: ez keresztényibb is…)

3. Tisztázni az önkéntesség vs. professzionalizmus viszonyrendszert

Sok sajtótermék lelkesedésből, önkéntesek munkájára alapozva épül fel (lásd még: 777), ami hatalmas dolog és elismerésre méltó. Ugyanakkor le kell számolnunk azzal a nézettel, hogy ebben az esetben más kvalitatív mércéknek kell megfeleltetnünk a szerkesztőség munkáját. A baj nem az önkéntességgel van, hanem azzal, ha az önkéntességet önfelmentésként használjuk a minőség hiányára. Önkéntes csapattól is elvárható a magas színvonal, sőt, el is kell várnunk, kellő (ön)kritikai gondolkodással. Ne féljünk a professzionalizmustól!

Ezzel párhuzamosan természetesen nem szabad fordítva gondolkodnunk: a professzionalizmus nem keveredhet ridegséggel, lélektelenséggel, nem élhet a(z olvasottsági) számok bűvöletében.

4. Alkalmazkodni a változó trendekhez

A folyamatosan változó olvasói szokások, a piacot alapjaiban felforgató újítások (például a Facebook) gyors alkalmazkodási képességet követelnek a szerkesztőségektől. Fel kell ismerni, milyen platformokon kell jelen lennünk, mivel kell segítenünk az olvasókat/nézőket/hallgatókat annak érdekében, hogy könnyen ránk találjanak és releváns tartalmakhoz jussanak. Fel kell ismerni, hol szólíthatók meg új olvasók, ami nem független a missziós céltól, sőt, csak azzal együtt értelmezhető.

+1. Hitelesség

Muszáj, hogy ez legyen az origó. Enélkül nem is érdemes. Nem gondolom, hogy keresztény ember (vagy közösség) nem hibázhat, nem lehet rossz napja, és tudjuk azt is, hogy a bűnökkel hányadán állunk.

De mindenekfelett törekedni kell arra, hogy amit képviselünk, azt hitelt érdemlően képviseljük.  

A keresztény sajtónak szüksége van értékőrző változásra, amely alkalmazkodik fontos trendekhez, szakmai elvárásokhoz, innovációs képességhez. Az értékőrző változás a megújulásra való képességet hordozza, miközben sziklaszilárdan ragaszkodik a hagyományokhoz, értékeinkhez, missziós küldetésünkhöz. Ugyanakkor felismeri, ha a kor új formai követelményeket támaszt, innovatív megoldásokra sarkall. Ha ugyanazt csináljuk, de más eredményt várunk, az a butasággal egyenlő. Képesnek kell lennünk arra, hogy felismerjük a jeleket és korszerűen hirdessük azt, ami örök.

Meglátásom szerint nem ördögtől való, ha mindezt etikus, a keresztény elveknek messzemenőkig megfeleltethető üzleti alapon szervezzük meg és működtetjük, akár részben, akár egészben. Közben pedig oda kell figyelnünk arra, hogy egymással folytatott vitáink méltók legyenek hozzánk, hiszen tudjuk jól: gyümölcseiről ismerszik meg a fa.

Vágvölgyi Gergely

a szerző politológus, a 777 szerkesztője, az S4C.News főszerkesztője

 

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás