Egyéb

“Már vártam” – 25 éve végezte ki a maffia a hős plébánost

1993 szeptember 15-én egész Olaszországot megrengette egy bestiális gyilkosság, amelyet a szicíliai maffia követett el: áldozata egy pap volt, aki épp aznap ünnepelte 56. születésnapját. Giuseppe Puglisi atyát többször tarkón lőtték, gyilkosa a börtönben megtért.  A jókedélyű pap “vétke” mindösszesen annyi volt, hogy hősiesen küzdött a maffia ellen, fiatalok százai tekintették példaképnek.  Életét a Magyar Kurír mutatta be egy remek cikkben, ezt szemlézzük.

Giuseppe Puglisi Palermo város Brancaccio negyedében született: a munkás családban felnövő fiatal édesanyja szabó, míg édesapja cipész volt. A rendkívül vidám természetű Pino azonban egy egészen más hivatást választott, 16 éves korában ugyanis belépett a szemináriumba. Egy olyan városban, amelyet emberemlékezet óta a maffia irányított, és amelyben a maffia ellen felszólalni egyet jelentett a biztos halállal. 

A fiatal pap azonban lelkiismeretére hallgatott,  a palermói egyházközség papjaként tisztában volt a városban uralkodó rossz állapotokkal,  a maffia tevékenységével, és azonnal cselekedni kezdett. Különösen a társadalom leggyengébb tagjai felé fordult, olyan rétegek felé, amelyekben a bűnözés már régen mély gyökeret eresztett. Egyre több fiatalt sikerült bevonnia a plébániai csoportokba, kiszakítva ezzel őket az utcai életből, ami egyet jelentett a bűnözéssel. Óva intette őket a szervezett bűnözői csoportoktól, felhívta a figyelmüket a klánok gonosz tetteire. Nyíltan szállt harcba a maffiával, amely megértette, hogy ez a különleges pap veszélyezteti az uralmát.

1990-ben Puglisi atya a maffia által egyik legjobban uralt kerületbe került, a San Gaetano plébánia vezetője lett. Kérlelhetetlen őszinteséggel beszélt a maffia bűncselekményeiről, az ártatlanok meggyilkolásáról. Befogadta az utcákon tengődő fiatalokat, akik példaképként tekintettek rá: mindig mosolygós természete magával ragadta a nehéz sorsú embereket. Puglisi atya szeretetét sugárzó személyiségével a maffia egyik legnagyobb ellensége lett. Paptársai féltették, ezért más plébániákra szerették volna áthelyezni, amelyre meg is lett volna a lehetősége,

de Giuseppe Puglisi úgy döntött, hogy nem hagyja cserben a maffia által veszélybe sodort embereket. 

1993. szeptember 15-én este háromnegyed 11 körül érkezett haza kis fehér Fiat Unójával, a háza előtt kiszállt, és elindult a kapu felé. Ekkor a maffia egyik embere megszólította, társa pedig vállon ragadta, és többször tarkón lőtte. A gyilkosság elkövetőit és elrendelőit később elfogták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Salvatore Grigoli, aki a lövéseket leadta, együttműködött az igazságszolgáltatással.

Összesen negyvenhat gyilkosságot vallott be, a börtönben a bűnbánat és a megtérés útjára lépett.

Tőle tudunk az utolsó pillanatokról: Puglisi rámosolygott, és azt mondta: „Már vártam.” Elmondta azt is, hogy a Cosa Nostra eleinte meg volt győződve arról, hogy a Padre Nostro központban beépített rendőrök dolgoznak, ám idővel rájöttek, hogy ez nem igaz. A legnagyobb veszélyt Giuseppe Puglisi miséi, prédikációi jelentették a bűnszervezet számára, mert felszólalt a maffia ellen, és üzenete nagyon vonzó volt mindenki, különösen a fiatalok számára.

Puglisi atya megölése elképesztő felháborodást keltett szerte Olaszországban: a maffia hiába végezte ki a szeretet papját, az emberek szívéből nem tudták kitörölni szavait. Nem véletlen, hogy 2005-ben egy megrendítően szép filmet készítettek a pap életéről, amelyet Európai Filmdíjra is jelöltek. Magyarországon “A nap fényében” címmel mutatták be.

Giuseppe Puglisi atyát 2013-ban avatták boldoggá Palermóban, az eseményre becslések szerint 50 ezren mentek el, amelyet egyértelműen a maffia tevékenységét elítélő megmozdulásként is lehetett értelmezni. Lelkisége az elmúlt negyedszázadban is maradandó maradt, neve egyet jelent a becsületességgel, a jóra való törekvéssel, és az igazságért való bátor kiállással. Életét adta Szicíliáért, életét adta azokért az emberekért, akiket a maffia tartott rettegésben.

 

Forrás: Magyar Kurír

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás