Bár a vakáció véget ért, ősszel is számos lelki esemény kerül megrendezésre (pl. Dicsőítő hét, Forráspont – ifjúsági eucharisztikus nap…), melyeket jó, ha igyekszünk beiktatni a programunkba. Íme néhány jó tanács, hogy ezek a rendezvények gyümölcsözőek legyenek számunkra.
Légy nyitott!
Két éve én is jelen voltam Krakkóban az Ifjúsági Világtalálkozón sok százezer fiatallal együtt. Egy felemelő élmény volt, de hazaérve a hallottak gyorsan elszálltak emlékezetemből. Úgy tűnt, a mag rossz földbe hullott. Tavaly is és idén is fellelkesülve vettem részt az Egerszalóki Ifjúsági Találkozón és Lelkigyakorlaton. Már a múlt éven is teljesen meg voltam győződve arról, hogy ez a lelkigyakorlat jobb volt, mint a krakkói IVT. Úgy éreztem, ennek aktívabban a részese lehettem. A kiscsoportos beszélgetések ugyanis sokat segítettek a téma mélyebb feldolgozásában, átelmélkedésében. Azonban fontos tényezője volt ennek, hogy ezeken az alkalmakon, amikor megosztottuk egymással gondolatainkat, nyitott legyek, vállaljam fel gondolataimat, így előrébb jutva és előrébb juttatva társaimat. Ez segített abban, hogy a hallottak jobban megmaradjanak emlékezetemben.
Vállalj valamilyen szolgálatot!
Előnyödre válik, ha a lelkigyakorlaton valamilyen szolgálatot is vállalsz, hiszen ezáltal megérzed a szolgálat nyújtotta örömöket is. Én az idei Egerszalóki Ifjúsági Találkozón a programokon való aktív részvételt a szentmisén való ministrálással betetőztem. Évekkel ezelőtt még apró gyermekként ministráltam. Bevallom nektek őszintén, jó érzéssel töltött el, és talán még többet kaptam így ettől a lelkigyakorlattól, mint tavaly. De milyen is volt lányként ministrálni, és az oltár túloldaláról átélni a szentmiseáldozat gyümölcsét? Felemelő, és egyben megrendítő. Mivel én mindenben nagyon lelkes tudok lenni, így mérhetetlen örömömre szolgált, hogy a fiúk nekem, egyedüli lány ministránsnak is hagytak feladatot, ugyanis csengettem úrfelmutatáskor, perselyeztem vasárnap, segítettem áldozáskor, egyetemes könyörgést olvastam.
hirdetésCsendesedj el!
A mindennapi életünket a rohanás, a nyüzsgés jellemzi. Ezért jó, ha egy-egy lelkigyakorlat alkalmával képesek vagyunk megállni néhány pillanatra, hogy elcsendesedjünk. Ezt bármikor megteheted, este, vagy napközben, a lényeg, hogy az Úrral légy kettesben, csak rá figyelj. Erre általában a legszentebb áldozat magamhoz vétele után találtam időt. Elcsendesedtem, nem érzékeltem magam körül néhány pillanatra senkit és semmit, úgy éreztem, csak Jézus és én vagyunk ott. Azokban a pillanatokban megéreztem egyfajta lelki békét és mennyei örömet. Ilyet most éltem át először. Kavargott bennem az, amit Péter apostol a Tábor hegyén ki is mondott: „Uram, jó itt nekünk!” (Mt 17,4) Nem bántam volna, ha az a pillanat örökké tart.
Végül tehát bátorítalak benneteket, hogy a hétköznapok alatt se küldjétek el az Istent szabadságra, hanem szenteljetek időt arra, hogy vele legyetek. Töltsetek minőségi időt az Úrral, meglátjátok, lelki feltöltődéseteket eredményezi majd. A lelkigyakorlatról hazatérve pedig adjátok át környezeteteknek Krisztus fényét.
Jeso Eszter
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás