2018. 07. 19.

Vezethet Istenhez a rock and roll?

Még 19 éves korában Bill Drake sötét és eldugott amerikai bárokban játszott pianóján, miközben azt tervezte, hogy véget vet az életének. Különös módon itt találkozott Isten kegyelmével és szeretetével. Azóta több mint ötven országban adott már dicsőítő koncerteket, és több ezer ember felé tudta közvetíteni az evangélium üzenetét zenéjén keresztül. Drake nemrég Magyarországon járt és a gyarmati kálváriánál adott koncertet, aminek kapcsán a kisalfold.hu készített vele interjút.

Bill Drake tíz éve koncertezik Magyarországon, öt éve pedig rendszeresen fellépnek együttesével Gyarmaton is. Rendezvényeiken a zenén túl tanúságtételek és példázatok is szerepet kapnak, melyek az egyes számok között hangzanak el. Az interjúban Drake elmondja, hogy Magyarországnak azért is van megkülönböztetett szerepe a szívében, mert veje, unokája édesapja magyar. A fellépések során pedig igazi barátságok alakultak ki a helyiekkel, ami miatt mindig jó újra ellátogatni hazánkba, különösen Gyarmatra is.

Sokak számára kérdéses a rock és Isten viszonya, viszont Drake szerint félelmeink alaptalanok.

“A hatvanas évek Amerikájában és a világban még sok helyütt az a vélekedés terjedt, hogy a rockot a sátán arra használja, hogy az ő útjaira terelje a világot.  A gyülekezetek a rockzenét ellenségnek tekintették. Igazság szerint rossz ellenséget választottak.

Ez olyan, mint amikor a kommunikációs médiumot kezdjük kritizálni, ahelyett, amit kommunikál. Mindenekké válok mindenki számára azért, hogy megnyerjek némelyeket. A zsidóknak zsidóvá váltam, a görögöknél görögként éltem, a piacon, a kereskedők között pedig sátorgyártóként dolgoztam, mondja Pál apostol. Én is ezt vallom és teszem a kultúrával, így próbálom megérinteni zenéimmel, szövegeimmel az emberek szívét.”

 

Drake hat éves kora óta ír dalokat, megtérése előtt a zene belső frusztráltságát és dühét fejezte ki.

“Az nem éppen jó üzenet, ha én vagyok a középpontban. Vagy ami még rosszabb volt, a „törjünk-zúzzunk össze mindent, mert semminek nincs értelme” fajta stílus. Az ilyenben semmiféle remény, semmiféle építő üzenet sincs.”

“Rock and rollt játszottam különféle klubokban, ahová olyan fiatalok is jártak, akik Jézusról beszéltek nekem és adtak olyan kazettákat, amelyeken keresztény rockzene volt. Az nem nagyon érdekelt, amiről beszéltek, de a muzsika nagyon megfogott, megszerettem. Ezek a fiatalok egy alkalommal meghívtak egy vitára a pásztorukkal. Azt gondoltam, hogy egye fene, kijózanítom őket a kétezer éves tündérmesékből. Összeültünk és én előhozakodtam az én félig sült vallásommal, aminek az volt a lényege, hogy „öleljünk meg minden fát”. Erre a pásztor fölvezette Isten igéjét, a kétezer éves keresztény történelmet, a Szentlelket és az igazságot. Hát ezek után már éreztem, hogy esélytelen vagyok ebben a vitában. Így tértem meg, így ismertem meg Istent.”

 

A teljes interjú itt olvasható.

 

forrás: kisalfold.hu

kép:missions-trips-arts-billdrake.blogspot.com

Szemle
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Benkő Mária 2018. 07. 24. 18:01

    Szeretettel ajánlom olvasásra:
    Robert Sarah bíboros: A csönd ereje a zaj diktatúrájával szemben c. könyvét.