“Imádkozom azokért, akik eretneknek bélyegeznek” – Ferenc pápa

A Magyar Kurír tette közzé a La Civiltá Cattolica jezsuita folyóiratban megjelent beszédet, amelyet Ferenc pápa tett jezsuita szerzetesek előtt dél-amerikai útja során. A szöveg kétségtelenül legérdekesebb része, amikor az egyházfő az őt ért kritikákra, eretnek vádakra reagál.

“A nehézséggel szemben sosem mondom, hogy az egy „ellenállás”, mert az azt jelentené, hogy lemondok a megkülönböztetésről, amelyet viszont el akarok végezni. Könnyű azt mondani, hogy ellenállás van, és nem venni észre, hogy abban az ellenkezésben lehet egy morzsányi igazság is. Ezért én engedem, hogy az ellenkezések segítsenek engem. Gyakran megkérdezem valakitől: „Mit gondol róla?” Ez segít abban is, hogy relativizáljak sok dolgot, melyek első látásra ellenállásnak tűnnek, de valójában félreértésből születnek, ami azt jelzi, hogy bizonyos dolgokat meg kell ismételni, jobban el kell magyarázni… Hiányosságom lehet, hogy időnként magától értődőnek tartok dolgokat, vagy logikai ugrásokat teszek anélkül, hogy alaposan elmagyaráznám a folyamatot, mert meg vagyok győződve, hogy a másik azonnal megértette az észjárásomat. Az a tapasztalatom, hogy ha visszalépek és jobban elmagyarázom, akkor a másik azt mondja: „Ó igen, így már egyetértek…” Tehát nagy segítségemre van, hogy jól megvizsgálom az ellenkezések jelentését.

Amikor ellenben azt veszem észre, hogy tényleges ellenállás van, annak nyilvánvalóan nem örülök. Némelyek azt mondják nekem, normális, hogy ellenállás tapasztalható, amikor valaki változtatásokat akar eszközölni. A jól ismert „mindig is így csináltuk” mindenhol erősen jelen van. „Mindig is így csináltuk, miért kellene változtatni? Ha a dolgok így folynak, ha mindig is így csináltuk, miért csinálnánk másképpen?” Ez nagy kísértés, melyet mindnyájan átéltünk. Például mindnyájan átéltük a zsinat utáni időszakban.

hirdetés

A II. vatikáni zsinat utáni ellenállásoknak, melyek mindmáig jelen vannak, a következő a jelentése: relativizálni a zsinatot, felhígítani a zsinatot.

Még kevésbé örülök, amikor valaki ellenállási kampányhoz toboroz másokat. De sajnos ezt is látom. Az ellenállásokról kérdeztél, nem tagadhatom hát, hogy vannak. Látom és ismerem őket. Vannak doktrinális ellenállások, amelyeket ti jobban ismertek nálam.

Mentális egészségem védelmében én nem olvasom ennek az úgynevezett „ellenállásnak” az internetes oldalait.

Tudom, hogy léteznek, ismerem a mögöttük álló csoportokat, de nem olvasom őket, egyszerűen a mentális egészségem védelmében. Ha van valami nagyon komoly, arról tájékoztatnak [a munkatársaim], hogy tudjak róla. Ismeritek, kikről van szó… Sajnálatos dolog, de menni kell előre. A történészek azt mondják, egy évszázadra van szükség ahhoz, hogy egy zsinat gyökeret eresszen. Most félúton vagyunk.

Időnként elhangzik a kérdés: vajon az a férfi, az a nő olvasta a zsinatot? Vannak emberek, akik nem olvasták a zsinatot. Vagy ha olvasták is, nem értették meg. Ötven év elmúltával! Mi a filozófiát a zsinat előtt tanultuk, de szerencsére a teológiát már a zsinat után. Megéltük a perspektívaváltást, és már megvoltak a zsinati dokumentumok. Amikor ellenállást tapasztalok, próbálok párbeszédet folytatni, ha a párbeszéd egyáltalán lehetséges.

De bizonyos ellenállások olyan emberektől érkezik, akik azt hiszik, hogy az igaz tanítás birtokában vannak, és eretneknek bélyegeznek téged.

Amikor az ilyen emberekben – az alapján, amit mondanak vagy írnak – nem találok lelki jóságot, akkor egyszerűen csak imádkozom értük. Sajnálkozás van bennem, de a mentális higiéné érdekében nem ragadok le ennél az érzésnél.”

Forrás: Magyar Kurír

hirdetés