777 2017. 08. 22.

“A gyilkosozás nem segít az abortusz témában” – Mohay Domonkos

Életbevágó vendégrovatunkban a Fiatalok az Élet Szolgálatában csoport egyik előadásába tekinthetünk bele Mohay Domonkos segítségével. Avagy kérdések az abortuszról, életről és döntésről.

A FÉSZ-es munka nagy részét képezi, hogy kérésre, meghívásra előadást tartunk vagy beszélgetést szervezünk fiataloknak az emberi élet kezdetéről és az ehhez való helyes hozzáállásról. Legutóbb a Görögkatolikus Egyház éves ifjúsági zarándoklatán beszéltünk az életről a résztvevőknek, a Hajdúdorogi Főegyházmegye meghívására. Annak ellenére, hogy egy végiggyalogolt nap végére volt időzítve a programunk, az előadás közben és után is remek kérdések érkeztek. E heti cikkünkben ezekből válogatunk.

„Nagyon fontos és jó az a munka, amit csináltok, de a valós problémákat az abortusszal kapcsolatban nem oldja meg.”

Az életvédő, mint minden probléma specifikus társadalmi tevékenység, két tengely mentén működik. Az egyik a megelőzés, a másik a megoldás. Magyarországon számos életvédő szervezet foglalkozik megelőzéssel: közvélemény formáló tevékenységükkel felhívják a figyelmet a felelőtlen szexuális élettel járó következményekre; nemcsak a betegségekre, hanem arra is, hogy minden szexuális kapcsolat lehetőség egy új élet kezdetére.

Az Együtt az Életért Egyesület, amely alá a FÉSZ is tartozik, a megoldáson dolgozik: válságba jutott kismamáknak segít krízistelefonos segítségnyújtással, anyaotthoni elhelyezéssel esetleg örökbefogadás szervezésével. A FÉSZ egyik fő üzenete, hogy egy nem kívánt terhesség bárkivel előfordulhat, akár közvetlen ismerőseinkkel is, és ilyenkor nem mindegy, hogy milyen szavakkal, hogyan próbálunk segítséget nyújtani. Ezért ismertetjük meg mindenkivel a magzati élet legfontosabb pillanatait a fogantatástól kezdve, hogy ilyen helyzetekben a szemünk előtt lehessen az a kisbaba, akinek az élete forog kockán. A FÉSZ tehát helyes megoldást próbálja eljuttatni minél több fiatalhoz és ezzel a tevékenységünkkel a problémák megelőzésére helyezzük a hangsúlyt.

hirdetés

„Úgy tudom, hogy abortusz előtt a nőknek védőnőhöz kell menniük. Ezek szerint ez nem ér semmit?”

Ez valóban így van. A magyar előírások szerint, aki az abortuszt választja, annak kétszer kell részt vennie egy beszélgetésen a Családvédelmi Szolgálat egyik védőnőjével, akinél meg kell fogalmazni a határozott szándékot a megfogant baba elvetetésére. Ezen a tanácsadáson tájékoztatást kapnak az abortusz menetéről, a lehetséges következményekről és olyan egyéb lehetőségekről, mint például az örökbefogadás. A két beszélgetés között három napnak kell eltelnie, ez alatt az idő alatt a megkapott információk birtokában az anya még meggondolhatja magát. Bár sok esetben a CSVSZ tanácsadás puszta rutinbeszélgetés és papírmunka, vannak olyan életvédő beállítottságú védőnők, akik a meghatározott kereteken belül mozogva, azokat néha esetleg feszegetve azon dolgoznak, hogy a már megfogant, teljes értékű emberi életek megmeneküljenek.

Az ő munkájukkal egyáltalán nem találkozunk, de munkájuk életbevágó!

„Szerintem azok a nők, akik abortuszra mennek, gyilkosok. Lenne más lehetőségük, ha nem tudják felnevelni a babát.”

Habár mi, keresztények tudjuk, és a tudomány is ezt támasztja alá, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, és hogy az abortusz során ennek az életnek brutális módon vége szakad, mégsem mondhatjuk azt, épp a keresztényi irgalmasság jegyében, hogy azok a nők, akik az abortuszt választják, gyilkosok lennének.

Sok történet, tanúságtétel bizonyítja, hogy az, aki az abortuszon gondolkodik, fél, meg van ijedve, sokszor az ő akaratával szemben befolyásolja a környezete a döntését: tehát a válságterhesség és az abortuszon való gondolkodás időszakában az anyák valóban csak egy sejtcsomót, egy problémát látnak, amitől hipp-hopp megszabadulhatnak altatásban. Nem látják tisztán és objektíven, mit tesznek, ezért nem is olyan tudatosan meghozott a döntésük, mint mondjuk egy gyilkosé, aki pontosan tudja, hogy egy szúrással vagy egy lövéssel véget vet másvalaki életének.

A gyilkosozás ebben az esetben nem segít: nem segíti a már abortuszon átesett nők lelki gyógyulását, nem segíti az abortuszt fontolgató édesanyák döntését, és nem segít abban, hogy a társadalomban elterjesszük az életet védő, az életért dolgozó gondolatot. Jézustól is ezt halljuk a kereszten: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” (Lk 23, 34).

„Az apának tényleg nincs beleszólása, hogy mi legyen a babával?”

Tényleg nincs. Az abortuszról való döntés egyes egyedül az anya joga. 18 éves kor fölött az anyáé, 18 év alatt értelemszerűen a törvényes képviselő beleegyezése szükséges. Ez nem is csak azért ijesztő, mert például ha egy fiatal párnak becsúszik a baba és a fiú hajlandó volna megtartani, akkor jogilag nincs beleszólása, de törvényes házaspárok esetében is kizárólag a nőnek áll jogában így vagy úgy dönteni. Ezért elvileg lehetséges – és történtek, történnek is ilyenek –, hogy a harmadik gyerek után az anya nem érzi úgy, hogy van ereje a negyediket vállalni, ezért elveteti. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez mennyire ellentmondásos.

De ebbe belegondolva talán jobban megérthető, hogy a megfogant életnek véget vetni valóban nehéz döntés, nem csupán testi, hanem komoly lelki következményekkel is jár, ami nem csak az anyát, hanem az ő környezetét is komolyan sújtja, sújthatja: az apát, aki megtartotta volna; a nagymamát, aki így egy unokával szegényebb; az esetleges nagyobb testvéreket, mert egy testvérüket veszítik el. Ezek miatt is nagyon fontos, hogy ha esetleg abortuszon gondolkodó lánnyal vagy abortuszon átesett nővel találkozunk, irgalommal, szeretettel, megértéssel, és elfogadással forduljunk felé.