Bese Gergő, Egyéb

Szent Jakab apostol ünnepe

Az apostoli közösség egyik legismertebb szentjére emlékezünk a mai napon. Az „idősebb” Jakab apostol Betszaidában született. Halász volt, testvérével, Jánossal együtt, amikor Jézus mindkettőjüket meghívta közösségébe, a belső kör tagjai közé.

Péter, János és Jakab, ők hárman azok az apostolok, akikre Jézus különleges feladatot bízott. Péter a kőszikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül.

Jakab jelen volt a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor és a Getszemáni kertben is. Bátor tanúságtétele miatt válhatott a jeruzsálemi közösség vezetőjévé és ő volt az, aki 41-42-ben Agrippa király idején kard általi halállal a vértanúk társaságába léphetett.

A Galatákhoz írt levélben Pál úgy ír Jakabról, mint az „Egyház oszlopa”. Ez a jelző megállja a helyét a 21. században is, hiszen földi maradványainak helye, Santiago de Compostella a katolikus megújulás egyik fontos helye, egyházunk egyik fontos oszlopa a szent sírja. Az évet nem ismerjük, amikor Jakab földi maradványait Jeruzsálemből Hispániába vitték. A 9. századtól a hagyomány egyöntetűen vallja, hogy Jakab sírja Hispániában van. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül.

Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták, magát a sírt azonban megkímélték. 1075-1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak” tisztelték. Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak sírjához.

2013-ban több mint kétszázezer ember teljesítette a Szent Jakab utat, az El Caminot. A híres zarándokút reneszánszát éli. Bár korábban vallási indíttatás vezette az útra indulókat (találkozni az apostollal), ma már más lett a motiváció: az életrendezés útjává vált. A több hétig tartó erőt próbáló gyalogút segít, hogy a vándor megtalálja önmagát. A táj szépségéből indulva egyre mélyebbre jutunk, a lelkünk mélységeibe. Betekintést nyerünk olyan burkokba, melyet a mindennapi munka, rohanás nem enged látni. Ez a burok pedig megmutatja azt is, hogyan lehetünk boldog emberek. Ehhez azonban változtatnunk kell az életünkön, változnunk kell.

Ha sikerül a „mélyre evezni”, akkor a zarándoklat elérte a célját: elfogadom önmagamat, a korábban el nem gyászolt fájdalmakat elengedem, kérdéseimre megtalálom a válaszokat.

Jakab apostol halála után közel 2000 évvel tovább folytatja evangelizációját és a sírjához vezető zarándokutak az elfáradt kontinensbe friss vért szállítanak.

A gyaloglásban a zarándokok magukkal viszik a régi, megfáradt testüket, lelküket és az út végén megkapják az új, tüzes lelket, mely felfrissíti a korábban megfáradt embert, így hazatérve magukkal viszik az El Camino csodáját. A csodát, ami maga a megújult ember.

Bese Gergő atya

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás