Kimentett egy gyermeket a tengerből a sabaudiai partoknál, de úgy véli, nincs ebben semmi különös. Egy rendkívüli sportember története.
Hosszú évek óta edz, de valószínűleg soha nem gondolta, hogy ezeknek a tréningek köszönhetően egyszer majd megmentheti valakinek az életét. Aztán egy napon megtörtént, méghozzá egy zsúfolt szabadstrandon, Itáliában.
Valerio Catoia egy 17 éves Down-szindrómás fiú, aki múlt szerdán Sabaudiában kimentett egy fuldokló 11 éves kislányt a vízből. Édesapja, Giovanni volt az első, aki a lányka segítségére sietett, de hamar kifogyott a szuszból: „Valerio, mentsd meg őt!”, kérte elfúló hangon. Így hát Valerio, aki jó erőben volt, vállalta magára a feladatot, hogy partra vigye a gyermeket. Bátor tett volt, amit részben felkészültsége, fizikai erőnléte, de sokkal inkább elszántsága tett lehetővé.
Édesapja így emlékszik vissza: „Kicsi korában az orvosok tanácsára vittük el úszni, hogy ezzel segítsük fizikai fejlődését. Három éves volt ekkor, és a foglalkozás idejének nagy részét a medence szélébe kapaszkodva töltötte. Lassanként azonban megjött a kedve, és ma már el sem lehetne tiltani a víztől.”
De nemcsak aktív sportoló, egyébként is nagyon mozgalmas életet él. Éppen most végezte a második évet a latinai Manzoni Gimnáziumban, gitározik és 10 éve a cserkészcsapat tagja. Ez utóbbinak köszönhetően vált igazán önállóvá. Kiváló egészségnek örvend, még az sem okoz nehézséget, hogy hosszú túrákat tegyen pajtásaival.
hirdetés„Valerio makacs gyerek, rendszerint a saját feje után megy. Szülőként mindig ugyanúgy bántunk vele, mint húgával, Gaiával – ha rossz fát tett a tűzre, megszidtuk őt is. Ugyanakkor hajlandó meghallgatni a tanácsainkat, barátságos, vidám természet. Reggelenként mosolyogva ébred, és ugyanazzal a mosollyal tér nyugovóra este.”
Valerio életében a sport a legfontosabb. Ötször egy héten úszóedzésen vesz részt, két alkalommal pedig atletizál, emellett édesapjával hosszú biciklitúrákat tesznek. Egyáltalán nem dicsekszik a kislány megmentésével, mert tudja, hogy egy igazi sportoló határozott, de szerény. Teljesen jogos azonban a dicséret Luca Pancalli, az olasz paralimpiai bizottság elnöke részéről: „Büszkék vagyunk rá és erre a rendkívüli tettre, mely bizonyítja, hogy fogyatékkal élő sportolóink micsoda nagyszerű dolgokra képesek. Valerio nemcsak a sport, az élet bajnoka is.”
Hasonlóan vélekedik az edző, Roberto Cavana is, a Polisportiva Hyperion szakembere és a Fisdir (az olaszországi értelmi fogyatékkal élő paralimpikonok szövetsége) tagja. „Valerio rengeteget edzett, hogy részt vegyen a firenzei Trisome Games (Down-szindrómával élők számára rendezett olimpia – a fordító megj.) mentőúszás-versenyén, de egészen más partra hozni egy élettelen bábut, mint egy igazi, élő embert. Mindig sokat követelek a sportolóimtól, és arra ösztönzöm őket, hogy ne az éremért küzdjenek, hanem azért, hogy képesek legyenek átlépni önnön határaikat. Ezek a srácok, fogyatékosságuk ellenére, ugyanolyan kemény edzéseken vesznek részt, mint ép társaik, még a versenyszabályok is majdnem teljesen azonosak. Tehát amit Valerio tett, teljesen normális. Felkészültnek érezte magát, és teljesítette a feladatát.”
Forrás: https://www.avvenire.it/attualita/pagine/down-eroe-e-felice-l-oro-di-valerio
Fordítás: Csepely Rita
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás