Fontos fejlemény - megkínzott ember vére van a torinói leplen – 777
Hírek

Fontos fejlemény – megkínzott ember vére van a torinói leplen

Egy olasz kutatócsoport vizsgálata után kiderült, hogy a torinói lepel egy megkínzott ember vérét rejti, így megdőlt az a feltételezés, hogy csak festék lenne a szöveten.

A leplen a kutatócsoport nagy mennyiségű kreatinint és ferritint talált, ami azt bizonyítja, hogy a lepel nem festett, hanem egy megkínzott ember vére van rajta. A kutatások azt bizonyítják, hogy trauma alatt lévő, megkínzott férfi vérét lehet látni a torinói Keresztelő Szent János-katedrálisban található vásznon.

Nagyon fontos fejlemény lehet annak a bizonyítéka, hogy a lepel nem festett, mivel az evangéliumokban leírt sebeire utaló jelek a leplen mind fellelhetők, nagyfokú egyezőséget mutatnak a passiótörténetben foglaltakkal:

Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?”
A bal arcfélteke járomcsontja jobban kirajzolódik, hangsúlyosabb, mint a másik.

Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.
A képmáson körülbelül 120 korbácsütés okozta seb, a római háromágú flagrum nyomai azonosíthatók. Ez megfelel a rómaiak által is betartott azon hagyománynak, amely a Biblia más részeiben is fellelhető: Mózes, V. 25 – 3. De csak negyvenet verethet rá, többet nem, mert ha ennél több ütést méret rá, akkor szemed láttára gyalázzák meg atyádfiát. / 2. Kor. 11- 24. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján,

A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá;
Az egész hajas fejbőrön jól láthatóak azok a sebek, amelyeket, a fejet fövegként borító tövises növény okozott. A homlokon jellegzetes formája miatt feltűnő fordított 3-as alakú vérfolyás is ennek tudható be.

Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.
Jézus a hagyományok szerint elesett a kezeihez kötözött kereszt vízszintes részével (patibulum), amely kificamíthatta jobb vállát. Ezért volt szükség egy emberre, a tömeg soraiból, aki vállára vette a nehéz kivégzőeszköz hordozható részét. A hátoldali képmásnál jól látható, hogy a jobb váll nem szimmetrikus a ballal.

Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust.
A csuklóseb helyesen jelenik meg azon a ponton, ahol megtartja a test súlyát. Az anatómusok a 19. században írták le először a Destot-nyílást, amit az ókor hóhérai ismertek ugyan, de amely ismeret a kereszt általi kivégzési mód betiltása után elenyészett. Ez a seb keltette fel elsősorban a 20. század első felében az anatómusok, az orvosok és a patológusok figyelmét. Újabb kutatások szerint azonban nem a kisujj felőli nyíláson ütötték át a szeget, hanem a tenyér hüvelykujjhoz közel eső részén, amit a leírt nyomok nem cáfolnak meg. Az itt látható vérfoltok ugyanis messze meghaladták egy középkori hamisító tárgyi ismereteit, sőt az első tanulmányozókét is. Ugyanis a sebtől két vérpatakocska indul, amelyek kb. 20 fokos szöget zárnak be egymással. Ezt nem tudták az első időben mire vélni. Csak utólagos kísérletek igazolták, hogy a keresztre feszítettek fulladásos halált haltak. A kínos levegővételhez kétféle testhelyzetet vettek fel, ennek következménye volt a kétirányú vérfolyás. A keresztről történő levétel után pedig egy harmadik, kör alakú vérfolt is keletkezett, amely a szeg eltávolítása után jött létre. A sarkoknál és talpaknál jól látható vérfoltok megerősítik a kivégzés leírt módszerét.

hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
Az oldalsebből kiáramló folyadék nyoma jól megfigyelhető a frontális képen. A vizsgálatok szerint a döfés áthatolhatott a tüdőn, ahonnan a felgyülemlett és akkor kiáramló tüdővizenyő okozhatta a jelenséget. A két lator lábszárát még a szokáshoz híven eltörték, fulladásos halálukat meggyorsítandó, míg a beálló ünnepre való tekintettel, Jézus halálának beálltáról így győződtek meg.

Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, belegöngyölte, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a bejárata elé.
A közhiedelemmel ellentétben akkor a zsidók nem így temetkeztek, hanem ruhába öltöztették a holttestet. A torinói vászon léte, egyesek szerint éppen az elsietett temetésnek köszönhető. A vászon nélkül nem őrződött volna meg ugyanis Jézus testének és sebeinek képe sem.

Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét.
A lepel emberének teste nincs megmosva és megkenve, ennek a feladatnak elvégzésére mentek ki a sírhoz a nők vasárnap reggel. Erre a péntek este beálló nagy ünnep miatt nem volt mód a temetéskor. A keletkezett sebek, a kegyeleti rítus kényszerű elodázása miatt, a feltámadás bekövetkeztére tekintettel, mind elég jól kivehetők a vásznon.

A torinói lepel 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles, átlagos vastagsága 0,34 milliméter, tömege  pedig 2450 gramm, a 2002-ben végzett vizsgálat alapján. A vásznon, a rajta látható alak frontális és dorzális képmásán kívül vérfoltoknak és víznyomoknak tartott elszíneződések, valamint égési sérülések is láthatók, ez utóbbiak a franciaországi Chambéry várkápolnájában 1532-ben pusztított tűzvész nyomai.

(Forrás: via Index, lepellel kapcsolatos információk: Wikipédia)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply Dávid 2017. 07. 18. at 08:56

    A torinói lepel valóban egyedülálló tárgy, és rendkívül sok autentikus részlete van, de a bibliai igehelyek alapján sajnos azt kell mondanunk, hogy semmiképpen sem lehet Jézus eredeti halotti leple:

    1) Jézust nem egy, hanem több lepellel takarták körbe: “Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.” (Jn 19:40; lásd még: Lk 24:12) Az eredeti görög szövegben szereplő “ὀθονίοις – gyolcsok” kifejezés többes számban jelenik meg. A korabeli zsidó szokás az volt, hogy a testet vászoncsíkokkal tekerik át. (Ugyan az evangéliumok felváltva használják az egyes és többes számot, mégis a részletesebb leírás magyarázza az egyszerűbbet. (Mi is gyakran használjuk az egyes számot a többnél, pl.: ágynemű, zokni, stb.)
    2) Jézus testén és fején külön leplek voltak: “megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.” (Jn 20:6-7) Ezért a Szentírás tanúságtételét olvasva tudhatjuk, hogy a torinói lepel sajnos nem Jézus halotti leple, mert ott egy egész alak jelenik meg elölről és hátulról.

    Persze akkor felvetődik a kérdés, hogy mi lehet a torinói lepel? Úgy gondolom, egyáltalán nem hamisítvány vagy csalás, hanem sokkal inkább egy kiváló középkori szemléltető eszköz, amely bemutatja Krisztus sebeit, kereszthalálának és áldozatának értékét és komolyságát. Ha innen nézzük, akkor a torinói lepel közelebb vihet minket Krisztus értünk való engesztelő áldozatának valódi jelentőségéhez.

  • Szólj hozzá