Egyéb

Megoldás lehet házas férfiak pappá szentelése?

A közelmúltban nagy visszhangot váltott ki Ferenc pápa egy megnyilatkozása, melyben arról beszélt: hamarosan talán eljön az ideje, hogy a katolikus egyház mérlegelje a viri probati intézményének alkalmazását, azaz annak a lehetőségét, hogy hitben kipróbált, házas férfiakat pappá szenteljenek. Találtunk egy megfontolandó gondolatsort ezzel kapcsolatosan…

Arturo Cattaneo atya, a velencei X. Piusz Kánonjogi Fakultás és a svájci Lugano teológia fakultásának tanára néhány évvel ezelőtt megjelent könyvében is felveti a problémát – és kifejezetten bölcs választ ad rá. Az alábbiakban a vonatkozó kérdés és válasz a könyvből.

Házas férfiak felszentelése nem segítené elő a hivatások számának növekedését?

A cölibátus elhagyására az egyik leggyakoribb érv a papi hivatássok száma növekedésének szükségessége, főleg azokban az országokban, ahol nagy a paphiány. Az utóbbi években tehát újból és újból felvetették a „kipróbált férfiak” (viri probati), vagyis hitükben kipróbált és bizonyos életkort megélt házas férfiak felszentelésének lehetőségét.

Ez tekintetben rögtön meg kell jegyezni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a papságra jelentkezőktől kevesebbet követelve növekedne a hivatások száma. A tapasztalat épp az ellenkezőjét mutatja: a papi hivatások ott virágzanak és számban ott növekednek, ahol az evangéliumi radikalitást következetesen és engedmények nélkül fogadják. Emlékeztetni kell ugyanakkor arra is, hogy a hivatások számának csökkenése más keresztény felekezetekben is jelentkezik – pl. anglikánok és a lutheránusok -, ahol a cölibátus kötelezettsége nem létezik.

Ahhoz, hogy növekedhetsen a hivatások száma, először is a hivatások hiányának legfőbb okát kell felismerniünk: a hit gyengülése nehézzé teszi, hogy felfogjuk Jézus közelségét, hogy szeret minket, megszólít és kér, hogy kövessük. Ezenkívül meg kell jegyeznünk azt is, hogy sokak számára igen nehéz az Egyházat becsülni, Isten ajándékát látni benne, s amelynek küldetésében részt lehetne venni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Nyugaton, tudatosan szabályozott módon kevés gyermek születik, és emiatt a szülők gyermekeiket nem támogatják a papságra törekvésben.

Hogy gyarapodjanak a papi hivatások – jegyzi meg Mauro Piacenza bíboros – „szükséges tehát, és ebben az egyre süketebb világban különösképpen is, hogy a csendnek és az ige hallgatásának új terei jöjjenek létre a fiatalok lelki vezetése és a szentgyónás által, hogy Istennek a hangját, aki továbbra is hív, meghallják és készségesen kövessék” (L’Osservatore Romano, 2009. június 19.). Az Úr maga is jelezte, mi a módja a hivatások gyarapodásának: „Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,38). A hivatások ügyében a legjobb fegyver az imádság.

Ami a hivatások számát illeti, továbbra is elfogadhatatlan az Egyházat olyan céghez hasonlítani, amely nem tud működni bizonyos számú alkalmazott nélkül. „Jézus nem vonakodott egy olyan maréknyi emberre bízni az akkor ismert világ evangelizálásának csodálatos művét, akiket mindenki elégtelennek tartott volna mind számban, mind minőségben. Ennek a kicsiny nyájnak meghagyta, hogy ne veszítse kedvét, mivel vele és általa, az ő állandó segítségének köszönhetően, győzni fognak a világ felett” (Sacerdotalis caelibatus enciklika, 47.).

Forrás: Nős papok? Szerk.: Arturo Cattaneo, magyarul megjelent: Szent István Társulat, Budapest, 2014
Fotó: Reuters

Még nem érkezett hozzászólás