Ma délelőttünk tettük közzé cikkünket, amelyben a Lego Bibliáról pozitívan, lelkesen számoltunk be, ez nem kérdőjelezhető meg. Egy kedves Olvasónk, Nagy Benedek, azonban felhívta a figyelmünket néhány erősen kétséges tényre a cikk és a The Brick Bible kapcsán.
Ezúton is hálásan köszönjük Neki, ugyanis részletes utánajárás nélkül írtunk elfogultan a jópofa kis bibliai legokról. Levelét változtatások nélkül közöljük.
Csak szeretném megosztani észrevételeimet a lego Bibliával kapcsolatban. Nagyon szép (irónia), nagyon cuki (irónia), nagyon modern, de sajnos messze nem képes arra, amire egy normál „hagyományos” képes Biblia. Ötletessége didaktikailag nagyon nem válik előnyére. Sajnos a lego rengeteg korláta megjelenik benne, jó néhány képet/fejezetet végigpörgettem. Csak néhány az aggályaim közül.
Szerencsére nincsen tele ilyennel, de ezen nagyon kiakadtam:
Alapvetően a szövegbuborékban lévő szövegek is viszonylag szöveghűek, ez itt nagyon kilóg.
A teremtéskor Isten ugyanolyan szigorú/haragos ábrázattal teremt, beszélget Ádámmal és Évával és úzi ki őket a paradicsomból.
A Szentlélek a szellemmel nagyon nem illik oda a gyermekségtörténethez, ráadásul először szent szellemnek nevezi. Aztán Szentléleknek. Értem én, hogy valahogyan meg akarták jeleníteni, de minek? A Szentlelket nem kell feltétlenül megjeleníteni, egy gyereknek a szellemmel való ábrázolása nagyon félre tudja vinni.
Jézus végig ugyanazzal a kifejezéstelen arccal csinál mindent. Keresztelkedik, gyógyít, utolsó vacsorázik, meghal és feltámad.
A tanítványok kalózfigurákkal való ábrázolása szerintem elég gáz, ahogyan Jézus gyöngysoros köntöse is. Előbbi azért, mert a tanítványok nem haramiák, nem jó/rossz kalózok. Utóbbinál sikerült Jézusra egy női ruhát rakni az elegáns ruha helyett a passióban.
A kereszthalálkor kitörő zombiapokalipszist hadd ne jellemezzem, Krisztus mumifikálását szintén kommentár nélkül hagynám.
A feltámadt Jézus olyan mezítelen, mint az emberek a teremtéskor, vagy egy az egyben ugyanúgy néz ki, mint a halála előtt, arca ugyanaz a kifejezéstelen arc, mint korábban.
És még hosszan sorolhatnám, úgy, hogy bőven nem néztem végig az egészet, csak többet 10-15 képnél, talán 100-150 képet pörgethettem végig a több ezerből.
Összességében két dolog van bennem ezzel kapcsolatban. Az első, hogy tök jó, ha a gyereket foglalkoztatja otthon annyira a Biblia, az ószövetségi történetek, Jézus élete, hogy legóval eljátssza. Itt nagyon fontosnak gondolom a szülői kommunikációt, segíteni a gyerek fantáziáját, ilyenkor ő jön rá, hogy mik a korlátai a legónak, hogy mit szeretne kifejezni, de nem tudja kifejezni a legóval.
Azt gondolom, ez az épülési folyamat teljesen más, mint egy képanyagilag kétes és motívumaiban nagyon megkérdőjelezhető „Bibliát” a kezébe nyomni. Nyilván a szülői segítség sokat segíthet, de hangsúlyozom, hogy teljesen más, amikor a gyerek a maga fantáziáját felhasználva játszik a történetekkel, mint amikor készen kapja, ráadásul tényleg nem annyira jól.
A másik az egész könyv háttere és a szerzője. Érdemes kicsit utánajárni… A lego cégnek ugyanis semmi köze az egészhez… Talán az is érthetővé válik, hogy miért csúszott félre a projekt, ha megtudod, hogy szerző egy transznemű ateista…
Csak néhány kedvcsináló kutakodáshoz alább (angol nyelvű cikkek):
http://elbespurling.com/
http://www.patheos.com/Resourc
http://www.theblaze.com/news/2
http://radicalchristianwoman.c
hirdetés
1 Komment
Üdv! Szerintem nem tévedtetek! Persze, bele lehet kötni a betonba is, a legóba is…. meg abba is, hogy ki találta ki ezt a legót, és a részletekben is el lehet veszni (milyen arcot vág Jézus, vagy milyen ruha van rajta, nemár), de a cikk íróját kérdezném, hogy van értelme ennek? Van értelme a kötekedésnek? Ahelyett, hogy néznénk a jó oldalát: a mai gyerekek nagyon nagy része kimarad a vallási nevelésből, egy ilyen játék pedig apropót jelenthet a szülőknek, hogy beszélgessenek a témáról, miközben játszanak vele. Persze biztos a képes biblia jobban mondja el a gyereknek a történéseket, mint a lego, de a képes biblia egyrészt máshogy mondja el, másrészt nem biztos, hogy annyi ideig leköti a gyerek figyelmét.
Mikor mi gyerek voltunk (meg a környezetünkben lévő mostani gyerekek is) simán eljátszottuk bábukkal a nekünk tetsző bibliai jelenetet, Barbi babával, makk figurával, csuhé babával, gyurmabábuval, pálcika emberrel, bármivel. És nem akartunk fel azon, hogy milyen arc van a bábun (ha egyáltalán volt arca az adott figurának), ahogy a ruha sem volt lényeg! Gyerekként inkább figyeltünk arra, hogy mit csinál a bábu, és mit mondunk hozzá, vagy mit mond hozzá a mesélő felnőtt. Tehát kár fennakadni azon, hogy a promóciós képeken miket ábrázolnak, ha lenne otthon nekem és a gyerekednek ilyen játékkészlete, nem a mellékelt képet néznéd, a gyerek meg főleg nem. A lego csak eszköz, ami közelebb hozza a témát a gyerekhez, nem a legót és a kitalálóját kellene szidni, mert csak akkor van ezzel probléma, hogy kiforgatva használják.
Szóval szerintem egyáltalán nem tévedtetek, Nórának volt igaza: szórakoztató evangelizációs eszköz! Ez a lego jó dolog, csak tudni kell vele jól játszani!