Folytatódik a 777 videóblog sorozata, a KV! A kérdések-válaszok rovatunkban Hodász András atya ezúttal a mennyországtól egészen a párválasztás témakörig reagált a kérdéseitekre!
hirdetésNe felejtsétek kérdéseiteket az info@777blog.hu címre küldhetitek!
hirdetés
1 Komment
Ez megint nagyon jó lett! Köszönjük! 🙂
A második kérdéshez viszont annyit hozzá tudnék fűzni, hogy az én ismerősi körömben sok példát tudok rá mondani, hogy a házaspár egyik fele hívő, a másik nem, és 30 – 35 éve házasok, és sosem volt ez közöttük vita tárgya, mert elfogadták egymás hitét. Legközelebbi példa a szüleim, anya (és az ő szülei) nem vallásosak, apa (és a szülei) mélyen vallásosak. Annak idején anya vállalta a keresztelkedést a házasság miatt, viszont azóta sem volt misén (csak temetéskor, esküvőkor és egy-két különleges alkalommal). Apa minden héten jár misére, tartja a böjtöt, stb. Minket, bátyámat és engem katolikusnak neveltek, jártunk hittanra, apával misére a bérmálkozásig. Azóta mindketten a házasság szentségébe léptünk, tesóm is, én is. De tesóm már nem gyakorló hívő, én meg az lettem. Lényeg, hogy szüleim emiatt sosem vitatkoztak, anya elfogadta, hogy apa hívő, tiszteletben tartja, hogy minden vasárnap misére megyünk, péntekenként és böjti időszakban nem főz húsos ételt, stb, apa meg nem erőlteti rá a vallási gyakorlatokat. És a baráti társasában sok ilyen van. Sőt, olyat is ismerek, akinek a férje nem volt hívő, de aztán ahogy együtt éltek házasságban már évek óta, idővel ő is hívő lett.
Szóval szerintem a kölcsönös tiszteleten és elfogadáson múlik, hogy azonos vallású embert választ-e magának valaki, vagy nem.