Mi keresztények hisszük és tudjuk, hogy a házasság egy életre szóló kötelék, amelyet Isten összekötött, tehát ember nem választhatja szét. Ezért nagyon fontos, hogy a végső igen kimondásakor egészen biztosak legyünk abban, hogy jóban-rosszban kitartunk a másik felünk mellett. A Catholic Link tíz pontban szedte össze azokat a témákat, amelyekről mindenképp beszélnetek kell, mielőtt oltár elé vonultok.
1. Valóban értjük, hogy mit jelent a szentségi házasság ajándéka és misztériuma?
A házasság szentség, és mint szentség a kegyelem érezhető és hatékonyan működik benne. Mit is adott nekünk a kegyelem a szentség által? A házastársak tökéletességét, ez viszont nem azt jelenti, hogy az én feladatom a házastársam tökéletessé tétele, hanem a kegyelem kiteljesedését kell segítenem azáltal, hogy jobbá válok a társam számára.
Mindenki a tökéletes férfival vagy nővel szeretne összeházasodni, de csak nagyon kevesen szeretnének tökéletes férfiak vagy nők lenni a feleségük vagy a férjük számára.
Pontosan ez az, amiért a kegyelem nagy ajándék számunkra!
2. Teljesen elkötelezettek vagyunk?
Tekintsünk a házassági szándékunkra, ki fogunk tartani egymás mellett jóban-rosszban? A randizás/udvarlás és a jegyesség kiemelt időszak a házasságra való felkészülésben. Fel kell készítenünk magunkat, hogy az eskünk hűségre, szeretetre, egymás iránti tiszteletre épülhessen betegségben, egészségben, gazdagságban és balsorsban is, más szóval mondva örökké! (vagyis legalább egyikőnk haláláig)
Az örökre szóló elköteleződésre kell vágynunk, amikor elhatározzuk, hogy házassági szövetséget kötünk. Később, amikor majd a nehéz idők jönnek – és bizonyára jönni fognak, – meg kell erősítenünk egymást az egykor közösen meghozott döntésünkben és meg kell oldanunk a problémát, amiként megfogadtuk, hogy a házasságunkat örökre kötjük.
3. Hogy állunk a barátsággal?
Talán hihetetlen, de nagyon kevés ember tekint a jövőbeli férjére vagy feleségére a legjobb barátjaként. Sokan úgy vélik, hogy igaz a mondás, mi szerint “a szerelemtől gyűlölni csak egy lépés.” Ennek egyáltalán nem kellene így lennie!
A házastársak barátsága a korábbi barátságon alapul. Ezt napról napra gazdagítaniuk kell, egymás támogatásával, beszélgetésekkel, figyelmességgel és végül, de nem utolsó sorban szeretettel. A házastársi barátságot táplálni kell, a férfiak szeretik kijelenteni, hogy megtettem a részem.
Pingvinnek öltöztünk, bolondot csináltunk magunkból a család és a barátok előtt az esküvőnkön és ezzel bizonyítottuk a feleségünknek, hogy mennyire szeretjük őt.
Ez viszont nem így működik, meg kell nyerned a feleséged szívét minden egyes nap életed végéig.
4. Hány gyereket szeretnénk?
Ez egy kulcsfontosságú kérdés, mielőtt megkezdenénk életünk legnagyobb kalandját. Hány gyermeket szeretnénk, és hogyan nevelnénk őket? Hogyan vezetnénk őket Isten felé? Mit tennénk, ha Isten nem adna nekünk gyermekeket? Adoptálnánk? Ha igen, akkor hányat? Mindezeken a kérdéseken el kell gondolkodnunk, mielőtt belekezdünk a családtervezésbe.
5. Értjük, hogy mit jelent a szexualitás a házasságban?
Ez szintén egy olyan kérdés, amit meg kell vitatnunk a házasság előtt még akkor is, ha nehezen tudunk róla beszélni. Először meg kell értenünk és tanulmányoznunk kell az egyház tanítását az élet továbbadásáról. A szüzesség ajándéka nem a szexualitás tilalma, hanem egy út, ami elvezet minket, házastársakat a megszentelődésre. (És ez nem csak fizikai szüzességet jelenthet, hanem akár második tisztaságot, lelki tisztaságot, újrakezdést is. A Szerk.)
Nem csak az fontos, hogy várjunk a házasságig, hanem az is, hogy tudjuk mit és miért várunk.
6. Hogyan védjük meg a házasságunkat a hűtlenségtől, pornográfiától, stb.
A tisztaságot és hűséget már a házasság előtt táplálni kell, és ki kell alakítani. Fontos, hogy beszéljünk a leselkedő veszélyekről, így meg tudjuk erősíteni egymást. Tudnunk kell, hogy szexuálisan túlfűtött időket élünk. A házasság elbagatellizált és a pornográfia kísértése szinte elkerülhetetlen. Ha Krisztus testét gyakran magunkhoz vesszük, és házastársunkkal őszintén tudunk beszélni, akkor kisebb kockázata lesz a kísértéseknek az életünkben.
7. Mihez kezdjünk az anyósunkkal, apósunkkal?
„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját.” Ezt a kifejezést olvashatjuk a Teremtés könyvében, Krisztus is említi és Pál apostol az Efezusiakhoz írt levelében is. A kellő távolság és tisztelet az anyósunk és az apósunk iránt segítségünkre lesz a házastársi béke megteremtésében. Ez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolatot megszakítunk a szüleinkkel, de mindenképp meg kell találnunk az arany középutat. Mielőtt megházasodunk, meg kell értenünk, hogy az első helyen a leendő házastársunknak és a születendő gyermekeinknek kell állnia, nem pedig a szüleinknek. Ha a szülők és az újonnan szerzett családtagok megzavarják a pár intimitását, akkor az akár katasztrófához is vezethet.
8. Mi a helyzet a pénzügyeinkkel?
Az ’én’ és a ’te’ kereseted (tulajdonod) megszűnik és innentől már csak a ’miénk’ lesz minden. Mindenképp legyen egy megegyezés kettőnk között, mielőtt még bármilyen konfliktus felmerülne. A legjobb, ha már a házasság előtt meg tudjuk ezt beszélni. Ha belekezdünk a jövőnk építésébe és célokat tűzünk ki, mondjuk egy ház megvásárlását, vagy egy szoba kibérlését, akkor mindenképp számolnunk kell azzal, hogy egyikünk magatartása sem fog az esküvő után azonnal megváltozni. Ha korábban is sok pénzt költöttünk szórakozásra és a barátainkra, akkor nagy valószínűséggel ez változatlan marad. Ez kifejezetten sok konfliktus forrása lehet, főleg ha csak az egyikünk dolgozik.
9. Mit teszünk majd, ha nem értünk egyet?
Fontos, hogy legyen köztünk nézeteltérés mielőtt összeházasodunk.
Ezzel nem azt mondom, hogy keressük a lehetőségeket, amikor hatalmi harcot vívhatunk azért, hogy lássuk hogyan reagál a párunk, viszont szükségünk van legalább egy nagy nézeteltérésre. Ha összeházasodunk anélkül, hogy legalább egyszer megvívtunk volna egy nagyobb ’csatát’, akkor nem fogjuk tudni, hogy a jövendőbelink hogyan viselkedik, amikor bosszús, tud-e bocsánatot kérni, erőszakosan viselkedik-e, stb. Tudnunk kell, hogy a véleménykülönbségek elkerülhetetlenek a házasságban, de képesnek kell lennünk a megegyezésre, meg kell tudnunk hallgatni a másikat és figyelembe kell vennünk a másik körülményeit és meg kell tanulnunk kompromisszumot kötni.
10. Mi a helyzet a lelki életünkkel?
Végül, de nem utolsó sorban, az a család, aki együtt imádkozik, az együtt is marad. Az Istennel kialakított kapcsolatunknak központi szerepet kell játszania a házastársi kapcsolatunkban, sőt hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a kezdetektől együtt ápoljuk. Az egységünk minden ereje a mindennapos imáinkból fog származni. Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Mindaddig, amíg minden napunkat imában hordozzuk, együtt járunk szentmisére és részt veszünk az egyház életében, meg tudjuk teremteni gyermekeinknek, hogy hitben növekedjenek. Sőt, a kettőnk kapcsolata is folyton erősödni fog mindezek által.
Fordította: Péter Judit
forrás: Catholic Link
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás