Aradi vértanúk. Manapság már celebekre, nagy tanítókra, sztárokra tudunk csak gondolni. Pedig néha érdemes visszanyúlni a távolabbi múltba, és felkutatni a régi kincseket. Ezekből mutatunk most nektek egyet ma, az aradi vértanúk ünnepén: Damjanich János imáját, amelyet 1849. október 5-ről 6-ra virradóra írt.
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom!
Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.
Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet!
Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
hirdetésOltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!
Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!
Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.
Kép: cultura.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás