Simándy József Kossuth-díjas operaénekes akkor vállalta fel a hitét, amikor szinte senki nem merte. Özvegye, Hegedűs Judit a Kossuth Rádiónak beszélt a napra pontosan húsz éve elhunyt művész sziklaszilárd hitéről.
“Azokban az években, amikor nem lehetett templomba járni, illetve egész pontosan „nem volt ildomos”, akkor ő ugyanúgy gyakorolta a hitét. Minden vasárnap egyetlen autó állt a Bazilika előtt, az övé.
hirdetésMinden fellépése előtt úgy ment be a színpadra, hogy keresztet vetett, kérte Isten segítségét. Mindig hordott egy feszületet, amelyet a legüldözöttebb időkben is büszkén viselt. A fellépésekkor ezt a kis keresztet az öltöző tükrére akasztotta, jól látható helyre. Jött is a személyzeti osztály vezetője, aki megemlítette, hogy nem nagyon illik a kereszt a minden szobában megtalálható Sztálin képhez. Ő pedig úgy felelt, hogy köszöni szépen, jól megvannak egymással!
Bárki bement oda, látta a kötelezően kirakott Sztálin képet és az általa kirakott feszületet. Nem jó néven vették, de ő nem engedte magát befolyásolni.”
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás