Isten miért engedi meg, hogy az ártatlanok szenvedjenek? Ezt a kérdést minden ember újból és újból felteszi nemzetiségtől, fajtól, anyanyelvtől függetlenül. David Kyle Foster, a Christian Post vendégszerzője nemrég erre a kérdésre adott választ egy cikkében.
Hodász András atya mesélte egyszer, mikor még oktatott gyermekeket hittanra, hogy nehéz a fiataloknak Istenről mint Atyáról beszélni. Mikor rákérdeztem, hogy miért érzi így, András válasza megdöbbentett: azért, mert az osztály nagy része számára az „apa” szó nem a biztonságot, az elfogadást és a szeretetet jelenti, hanem valakit, aki távol van, aki szigorú, aki sokszor kiabál, és nem tudja kifejezni az érzéseit. De vajon az Atya valóban ilyen apa lenne?
Nagypéntek az a keresztény ünnep, amit legkevésbé ért a világ. Lássuk be, sokszor mi, hívők sem tudunk mit kezdeni vele. A szenvedés, a kiüresedés, a teljes megsemmisülés napja. A modern ember viszont állandó győzelmi kényszerben él, ahol mindig mosolyogni kell.
Nem mindenhol van olyan arany élet, mint Európában. A keresztényüldözés fontos és aktuális téma napjainkban itthon is, de messzebb még inkább. A Christian Today és a World Watch Monitor tudósítása szerint Etiópiában négy lányt zártak börtönbe a hitük miatt. A lányok 14, 15 illetve 18 évesek. Ami nálunk Magyarországon elképzelhetetlen, Etiópiában szinte magától értetődő, hiszen ők benne vannak a TOP20 országban, ahol a legnehezebb a keresztények élete.
„Amikor ezt így elmondtam a szenvedőknek, sokaknál láttam, hogy szinte magukon kívül vannak az örömtől.”
Mit lehet tenni, ha keresztényként szenvedést, igazságtalanságot kell átélnünk? Vajon tényleg a hitünk miatt történik mindez? Vagy a saját hibánkból? Hogyan viselkedünk mi ezekben a helyzetekben? Hogyan kellene? Balicza Iván evangélikus lelkész igehirdetésében ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.