Ez bonyolult. Egy barátom nemrég megosztott egy cikket a facebook-oldalán, melynek címe: Miért nem veszik komolyan a keresztény fiúk a randizást? Számos hozzászzólás érkezett, támogató, egyetértő választól kezdve a minősítő kritikáig mindenféle. A lényeg, hogy ez bonyolult. A szerző (egy férfi) kritikusan szemléli a keresztény randevúzás kultúráját és azt, ahogy a férfiak egészségtelen tendenciákat táplálnak, amelyek beszivárogtak az egyházba.
Samuel Brebner egyik új cikkében öt okot sorol fel, amelyekben leírja, hogy a keresztény fiatalok, különösen a fiúknak egy része miért is nem randevúzik.
A barátommal már régóta komoly volt a kapcsolatunk. Ő készen állt arra, hogy eljegyezzük egymást, de nekem kétségeim voltak. Biztosra akartam menni, hogy a megfelelő döntést hozom meg.
Kristen Clark azt hitte, hogy minden könyvet elolvasott már a házasságról és nem lesznek gondjai, azonban a gyakorlatba átültetni az elméletet, sokkal nehezebb volt, mint azt hitte volna. Házas nőként most azokat a tippeket osztja meg velünk, hogy mire kellett volna jobban figyelnie szingliként.
Az előző cikkben a házasságról és közvetlen a házasság előtti időszakról írtam. Most, hogy “átléptük a házasság küszöbét” rájöttem, hogy egyre kevésbé tudok általánosságban írni. Miért is? Mert sokféle házasság létezik. Nem arra gondolok, hogy az egyik jó, a másik rossz. Nézzük a jó dolgokat! Sokféleképp lehet jó egy házasság. Egy dolgot megtanultam: bármilyen jól ismerünk is valakit, vagy valakiket, sosem fogjuk teljes mértékben látni és belelátni a házasságukba. Így hát, igyekszem kerülni a szokásos közhelyeket ugyanakkor nem egy szubjektív “élménybeszámolóval” szolgálni.
Két nappal ezelőtt az M2 Petőfi TV-be hívtak minket Esztivel, a menyasszonyommal, hogy beszéljünk arról, hogy vajon a keresztény családoknak könnyebb-e az élete; hogy különbözik-e a keresztények párválasztása az átlagostól, és tartósabbak-e a keresztény házasságok. Végül a hat perces interjúba nem sok minden fért bele, de a fenti kérdések érdekesek!
A távkapcsolatok nem csak a fiatal szerelmeseknél fordulnak elő a tanulmányok miatt, hanem sok házaspárnál is, akik a munka miatt kényszerülnek arra, hogy időnként külön helyen éljenek. Ha van közeli ismerősöd, barátod vagy éppen te vagy az, akinek a párja messze van, néhány tippel megpróbálunk a segítségedre lenni. Ezek gyakorlásával már nem a szerelem túlélése lesz a kérdés, hanem inkább azt veszitek észre, hogy hogyan növekedik, erősödik kapcsolatotok a következő találkozást várva.
Nem értem, hogyan mondhatja erre bárki is azt, hogy unalmas. Persze, persze, biztos van olyan is, de mint mindenben, jegyességed során ebben is igényesnek kell lenned! Nagyszerű kaland és egy jó házasságra készít fel!
Miközben rohamosan közeleg augusztus végén esedékes esküvőm, az jutott eszembe; néhány blogbejegyzés keretében írnék a felkészülés egy-egy állomásáról. Arról, hogyan igyekszem szellemi-lelki munícióval felvértezni magam (pontosabban: hogyan igyekszünk felvértezni magunkat) az életre szóló elköteleződésre, a szentségi házasságra.
Amióta az eszemet tudom az a legnagyobb álmom, hogy egyszer majd feleség és anya legyek. A barátaim nagy része kapcsolatban van, jegyes, házas, babát várnak, vagy épp már meg is született a csöppség. 21 éves vagyok (a barátaim is a húszas éveik elején járnak) és néha már úgy érzem, hogy lekéstem. 21 évesen. Na álljunk meg egy pillanatra!
