Kristen Clark azt hitte, hogy minden könyvet elolvasott már a házasságról és nem lesznek gondjai, azonban a gyakorlatba átültetni az elméletet, sokkal nehezebb volt, mint azt hitte volna. Házas nőként most azokat a tippeket osztja meg velünk, hogy mire kellett volna jobban figyelnie szingliként.
Az előző cikkben a házasságról és közvetlen a házasság előtti időszakról írtam. Most, hogy “átléptük a házasság küszöbét” rájöttem, hogy egyre kevésbé tudok általánosságban írni. Miért is? Mert sokféle házasság létezik. Nem arra gondolok, hogy az egyik jó, a másik rossz. Nézzük a jó dolgokat! Sokféleképp lehet jó egy házasság. Egy dolgot megtanultam: bármilyen jól ismerünk is valakit, vagy valakiket, sosem fogjuk teljes mértékben látni és belelátni a házasságukba. Így hát, igyekszem kerülni a szokásos közhelyeket ugyanakkor nem egy szubjektív “élménybeszámolóval” szolgálni.
Két nappal ezelőtt az M2 Petőfi TV-be hívtak minket Esztivel, a menyasszonyommal, hogy beszéljünk arról, hogy vajon a keresztény családoknak könnyebb-e az élete; hogy különbözik-e a keresztények párválasztása az átlagostól, és tartósabbak-e a keresztény házasságok. Végül a hat perces interjúba nem sok minden fért bele, de a fenti kérdések érdekesek!
A távkapcsolatok nem csak a fiatal szerelmeseknél fordulnak elő a tanulmányok miatt, hanem sok házaspárnál is, akik a munka miatt kényszerülnek arra, hogy időnként külön helyen éljenek. Ha van közeli ismerősöd, barátod vagy éppen te vagy az, akinek a párja messze van, néhány tippel megpróbálunk a segítségedre lenni. Ezek gyakorlásával már nem a szerelem túlélése lesz a kérdés, hanem inkább azt veszitek észre, hogy hogyan növekedik, erősödik kapcsolatotok a következő találkozást várva.
Nem értem, hogyan mondhatja erre bárki is azt, hogy unalmas. Persze, persze, biztos van olyan is, de mint mindenben, jegyességed során ebben is igényesnek kell lenned! Nagyszerű kaland és egy jó házasságra készít fel!
Miközben rohamosan közeleg augusztus végén esedékes esküvőm, az jutott eszembe; néhány blogbejegyzés keretében írnék a felkészülés egy-egy állomásáról. Arról, hogyan igyekszem szellemi-lelki munícióval felvértezni magam (pontosabban: hogyan igyekszünk felvértezni magunkat) az életre szóló elköteleződésre, a szentségi házasságra.
Amióta az eszemet tudom az a legnagyobb álmom, hogy egyszer majd feleség és anya legyek. A barátaim nagy része kapcsolatban van, jegyes, házas, babát várnak, vagy épp már meg is született a csöppség. 21 éves vagyok (a barátaim is a húszas éveik elején járnak) és néha már úgy érzem, hogy lekéstem. 21 évesen. Na álljunk meg egy pillanatra!
A Relevant Magazine cikke rávilágít, hogy a szerelem nem lehet egyenlő a rajongással. Rendben, de mi köze ehhez a hitedhez? A cikkből ez is kiderül!
Érdekes gondolatokat hozunk nektek a román Crestinul oldaláról, amelynek fő témája a párkeresés: vajon igaza van annak, aki nem keres, hanem inkább vár, avagy itt is igaz, hogy “segíts magadon, Isten is megsegít”? Várjuk a véleményeteket!
Mit jelent a tiszteletlenség? Hogy van jelen a hétköznapjainkban, baráti- és párkapcsolatainkban? Elég sok helyen! Épp egy könyvet olvasok, ami nagyon jó példákat hoz fel a tisztelet hiányára: különböző magatartásokat, tulajdonságokat, példákat sorol fel, amik mind ezt mutatják be.
