„Majd ha nem várod, jönni fog!” – az egyedülállóság harcairól, őszintén

Eleged van abból, hogy mindenki a szerelmi életedről faggat, miközben az Instagram tele van eljegyzésekkel és babafotókkal, te pedig azt kérdezed: „miért kell még mindig várnom”? Ha már te is kívülről fújod a klasszikus mondatokat – „Élvezd ki, amíg nincs kapcsolatod!”, „Engedd el!” – és unod az üres tanácsokat, ez a cikk neked szól! Összeszedtem benne 3 olyan dolgot is, amire szerintem érdemes fókuszálni a várakozás időszakában.

„Két gyermekem van – az egyikre a Szűzanya vigyáz” – egy édesanya tanúságtétele

Egy várva várt kisfiú elvesztése egyik napról a másikra darabokra törte egy édesanya életét – és teljesen átformálta a hitét. A fájdalom hónapjaiban csak Szűz Máriához tudott imádkozni, míg lassan megnyílt újra Isten felé, és megtapasztalta, hogy mégis szereti őt. Ma már kislányával és a mindennapi rózsafüzérrel éli meg ezt a kapcsolatot, miközben szívében örökre két gyermek édesanyja marad.

Amikor látjuk magunk körül a káoszt – legyünk fény a sötétségben!

Aki Krisztusban él, az világít – talán nem látványosan, de biztosan.  Mert a világosság nem kér engedélyt: egyszerűen ott van, és ahol jelen van, ott formálni  kezd. Aki ezt tudja, annak minden napja lehet egy új mécses, amit meggyújtanak – a sötétség  közepén, az Élet Ura által.

5 tipp, hogy fellendüljön az imaéleted

Nemrég megkérdeztünk titeket Instagramon, hogy ha egy szóval kéne jellemeznetek a jelenlegi imaéleteteket, mi lenne az. Születtek pozitív válaszok, mint: reményteljes, felemelő, mély – de arányaiban sokkal több olyan válasz érkezett, hogy az imaéletetek hiányos, nemlétező, elhanyagolt, vagy éppen pusztaság. Ezért arra gondoltam, megosztok veletek 5 tippet, ami nekem segíteni szokott, hogy elmélyüljön az imaéletem.

„Örök szeretettel szerettelek” – küzdelem és remény egy mély imádságban

Meg lehet az Isten előtt állni elcsodálkozó szívvel. Meg lehet az Isten előtt állni könnyes szemekkel. A Teremtő lát, hall. Ne feledjük azonban, hogy a feszült lélek semmit nem hall meg abból, amit az Úr mond.
Turczi Árpád írása egyszerre személyes vallomás, hitbeli elmélkedés és kereső kérdés: van-e újrakezdés, és miként ragadható meg az örök szeretet bizonyossága a változások közepette?