Sötét erdőben bolyongva, amikor már minden remény elveszni látszik, egyetlen eszköz marad a kezedben: az iránytű. De vajon az élet útvesztőiben is van, ami mindig biztos irányt mutat?
A tegnapi grazi iskolai lövöldözésben egy 21 éves volt diák két fegyvert használva tizenegy embert megölt, többeket megsebesített, majd öngyilkosságot követett el. Amikor tragédiák rázzák meg a világot, a keresztény ember első válasza a csendes imádság és az együttérző jelenlét. A szenvedés titka sokszor felfoghatatlan, de hisszük, hogy Isten nem a gonoszság forrása, hanem velünk szenved és hordoz minket a legnagyobb fájdalomban is. A hit nem ad mindig azonnali válaszokat, de biztosít arról, hogy a szeretet végül győzedelmeskedik a gonosz felett. A keresztény ember a békesség eszköze kíván lenni ebben a megtört világban: imádsággal, megbocsátással és szeretettel válaszol a bűn pusztítására. A reményünk Krisztusban él, aki legyőzte a halált, és aki képes új életet fakasztani még a legsötétebb helyzetekből is.
Először szólalt meg Pintér Béla énekes, dalszerző a vele kapcsolatos botrány kirobbanása óta, aminek a hatására a szolgálatát is abbahagyta. „Két esetről beszélünk, amikor bűnt követtem el azzal, hogy kapcsolatba kerültem házasságban élő nőkkel. Velük verbálisan tartottam a kapcsolatot, illetve egyik esetben személyes találkozásra is sor került. De nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy semmiféle szexuális kapcsolat nem történt, annak legenyhébb formája sem” – fogalmazott az énekes. A Közlemény címet viselő videót a saját YouTube-csatornáján tette közzé, ennek szerkesztett változatát olvashatjátok, lent pedig a teljes videót megnézhetitek.
Hívek sokaságával együtt várta XIV. Leó pápa a Szentlélek kiáradásának ünnepét, az Egyház születésnapját. Fontos, hogy ne csak az Atyát és a Fiút ismerjük, hanem élő kapcsolatban éljünk az éltető Lélekkel is! Íme néhány gondolat, amelyet a pápa prédikációja alapján kiemeltünk a Szentlélekről.
Mi történne, ha Isten is úgy bánna velünk, ahogy mi egymással, amikor hibázunk? Az eltörléskultúra korában könnyen ítélkezünk, elfordulunk attól, aki megbotlott. De vajon tényleg csak a hibáink határoznak meg minket? Egy rövid emlékeztető, hogy mit tanulhatunk Isten végtelen kegyelméről, és miért érdemes nekünk is irgalmasabb szívvel fordulni egymás felé – még akkor is, ha a világ mást diktál!
A hétvégén ünnepeltük az Egyház születésnapját és a Szentlélek eljövetelét. Sokszor hallottuk már a Szentírásból ezt a történetet, fel tudjuk idézni a Lélek jövetelét kísérő jelenségeket és azt is, hogy az apostolok nyelveken kezdtek szólni, és minden nép értette, amit mondanak. Mi az a bizonyos közös nyelv, amit mindenki ért? És hogyan lehet azt megtanulni?
Sokak számára a Biblia sötét, nehezen érthető részei elriasztóak lehetnek – de mi van, ha épp ezek a legmélyebb üzenetek hordozói? Ferenc pápa és Tim Keller gondolatai segítenek új szemmel olvasni a szöveget: lehet, hogy csak a jó kérdést kell feltennünk, hogy a legnehezebb történetekben is felfedezzük Jézus világosságát.
Schindler Zsófia pszichológus írását szemlézzük.
Pünkösdvasárnap volt a 30. alkalom, hogy a „Pünkösd Európa felett” Szentlélek-hívó, felajánló imára összegyűltek az emberek. Csodaszép napsütésben szentségimádás is volt az elején a Szent Anna-réti Boldogságos Szűz Mária Világ Győzelmes Királynője engesztelőkápolnánál. Ahogy gyülekeztek közben az emberek, érződött, hogy van valami különleges erő ebben az összegyűlésben. Első alkalommal vettem részt, így még nem tudtam, mire számítsak, de az Úr bőven árasztotta ránk áldását, később eső formájában is.