Isten egyenként teremt bennünket – és ezzel együtt a magány tapasztalata is alaphelyzetünk – fogalmazott Szilágyi Szabolcs atya, piliscsabai plébános a prédikációjában. Az ember élete két végpontja között mindig ott van valamilyen formában az egyedüllét, amelyre lehet rosszul is válaszolni – keményszívűséggel –, de lehet jól is: az ajándékozottság felismerésével és a hűség megélésével. A magányból szabadság is fakadhat, de csak ha az ember hajlandó megállni, hátralépni, és újra rácsodálkozni arra, ami az övé: az életre, a másik emberre, a hivatására, Isten ajándékaira.