Szent Ferenc imája számomra rendívül meghatározó. Ha az emberi élet küldetését szeretném megfogalmazni, biztosan ez az ima lenne rá a válaszom. Először egy iskolai rendezvényen találkoztam vele, majd később gyakran visszaköszönt különböző imaalkalmak során. Azóta sokszor forgatom magamban Szent Ferenc szavait.
Választhatunk, melyik valóságban élünk: a földiben vagy a mennyeiben? Ha az utóbbi mellett döntünk, mindent egészen más színben láthatunk.
1849. október 6-án végezték ki a tizenhárom aradi vértanút. Önzetlen hivatástudatban szolgálták hazánkat, mártírhaláluk záloga a mi életünknek is. Az 1848-1849-es szabadságharc alatt elesettek, és az utána kövekező időkben emigrációba kényszerült, börtönben tengődő őseink szellemének emléke legyen példa előttünk! Hogy „szemükben biztatás vagy vád” vegyül, mikor letekintenek ránk, csak rajtunk áll, viseljük méltóképp sorsunkat, ahhoz az eszméhez, szellemi örökséghez hűséggel, amiért ők készek voltak életüket adni. Fel kell nőnünk ahhoz a feladathoz, hogy magyarnak teremtett bennünket a Jóisten.
Sok ember vallja magát kereszténynek, miközben egyáltalán nem azt a példát állítják a világ elé az életükkel, amit Krisztus tanított a követőinek. Vajon mit tehetünk azért, hogy hiteles keresztények legyünk?
Türelem, bátorság, bölcsesség. Neked mire van ma leginkább szükséged?
,,Sokan az eutanáziával kötik össze a nevét. De ki is volt Dr. Karsai Dániel? Búcsúlevél egy kiváló ügyvédhez, akinek személye és pályája nagy hatással volt rám.”
A Margaret Blogon megjelent írást szemlézzük, Nagy Vandától.
Idős vagy fiatal vagy, nem fontos! Az élet értékét nem években mérik, de ma álljunk meg egy picit, idézzünk fel magunkban szép vagy kevésbé szép emlékeket nagyszüleinkről, szüleinkről. Sokak élete közülük már csak bennünk tovább élő emlékek foszlánya, de ez az emlékrengeteg tesz önmagunkká.
Igazán lélekemelő vendégírást kaptunk arról, mi történik, amikor valaki valóban beengedi a szívébe Istent.