Kevés személy hatott olyan mélyen az emberiség történetére, mint Jézus Krisztus. Mégis újra és újra fel kell tennünk a kérdést: ki is Ő valójában, és miért jött közénk? A betlehemi gyermek megjelenése nem elszigetelt esemény, hanem egy hosszú ígéretsor beteljesedése, amelyben Isten közel lépett az emberhez. Jézus nem hatalomban és dicsőségben érkezett, hanem emberi törékenységben, hogy osztozzon életünk valóságában. Története ezért nem csupán a múlt része, hanem ma is megszólító jelenlét.
Milyen buktatói lehetnek a karácsony előtti rohanásnak? Mi segíthet tudatosan felkészülni az örömmel természetesen együtt járó nehézségekre is? Mi lenne, ha az idei karácsonyunk nemcsak a szobánkban, nemcsak a családunkban történne, hanem a „mennyek országában” is?
Az idei adventben Alpek Gergely terézvárosi káplán lelkiségi írásokkal gazdagította a várakozás időszakát. A negyedik vasárnapon az ember csöndjének megértésében mélyedhetünk el.
Mindennapi utamon, a reggeli dugóban ülve gyakran imádsággal indítom a napot, keresve a csendet és az Isten felé fordulás lehetőségét a zajos hétköznapokban. Egy ilyen alkalommal váratlan üzenet állított meg és késztetett elmélyülésre: egy óriásplakát egyszerű, mégis súlyos felszólítása. A hétköznapi környezetben megjelenő mondat nem magyaráz, nem vitázik, csak irányt mutat. Ez az írás annak a belső megállásnak és továbbgondolásnak a lenyomata, amely ebből a találkozásból született.
Mit tennél, ha te lennél a negyedik bölcs, aki lekési Jézus születését? Újra megkeresnéd? Várnál rá? És mit élsz át egy olyan közönség tagjaként, amelyben mindenkinek csukva van a szeme, csak hallgat és érez? Egészen különleges előadáson jártunk az Operaházban!
A minap egy ismeretlen hölgy telefonált mellettem, és ahogy beszélt ez mondat akaratlanul is megütötte a fülemet: „Karácsonykor nem a szent tiszta ablak ünnepét üljük”. Elmosolyodtam, aztán elgondolkodtam rajta. Bármit is jelent számodra a karácsony, ennek mindenképp üzenete van!
Tűz a fal mögött – Gyakran találom magam szemben mostanában hajnali derengéseimet követően azzal a felismeréssel, hogy ébredéseim eszmélések is egyben. Olvasói vendégírás.
Egészen szürreális, és nagyon sok szempontból tanulságos történettel szembesültünk az elmúlt napokban: miután Csókay András idegsebésszel készítettünk – igen, tényleg mi készítettük – egy rövid videót, a kommentmezőben elszabadultak az indulatok és sokan azzal vádoltak bennünket, hogy a felvétel nem valós, csupán a mesterséges intelligencia segítségével verjük át követőinket. Az ok, ami miatt sokan gyanúsnak gondolták a videót abban keresendő, hogy az általunk nagyrabecsült és igen kedvelt orvos arcán nemrég egy beavatkozást hajtottak végre, amelynek jól látható nyomai voltak.
