Egy friss felmérés szerint a Bibliaolvasás gyakorisága növekszik – különösen a fiatal felnőttek körében, akik egészen a közelmúltig az a generáció voltak, akik a legkevésbé valószínű, hogy egyáltalán kinyitják a Bibliát.
Nagyböjt vége felé járva, és a keresztút stációiról mindig más szempontok szerint elmélkedve, újra és újra elcsodálkozom azon, hogy az egyes stációk mennyire megfelelnek az emberi élet megpróbáltatásainak. Hiszen az életben is előfordulnak olyan időszakok, amikor úgy érezzük, mintha magunk is a keresztutat járnánk.
A nagyhét kezdetével elérkezett a böjti időszak vége, amikor sokan számot vetnek saját lemondásaikkal és hibáikkal. A böjt nem csupán a test megtartóztatásáról szól, hanem a bűnökről való lemondásról és a lelki megújulásról is. Jézus példáját követve, fontos, hogy bűneinket beismerjük, és ne csüggedjünk el, ha néha megbotlunk. A böjt egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és egyre jobban megéljük az Ő szeretetét. A nagyhét alkalmat ad, hogy elcsendesedve, hittel és alázattal készülhessünk húsvét szent ünnepére.
Fabók Mancsi Bábszínháza a Zsámbéki Öregtemplom romjai között mutatta be a Mennyei szép rózsa… című szakrális bábjátékát, amely Szűz Mária történetét mutatja be a fogantatástól a mennybevételig. Az előadás alapját ferences iskoladrámák, népi imádságok és Mária-legenda gyűjtemények adják, egyedi látványvilágban és zenei kísérettel. A játék évről évre Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én kerül bemutatásra a templom falai között, zarándoklatszerű eseménnyé válva. A misztériumjáték egyszerre szent és profán, fájdalmas és humoros, mélyen kapcsolódva a magyar néplélek Mária-tiszteletéhez. Az idei év különlegessége, hogy a Nemzeti Színház nagyheti programjában is helyet kapott az előadás. Az előadással kapcsolatban megkerestük Fabók Mariann, Blattner Géza-díjas bábművésznőt, hogy meséljen a szakrális bábjátékukról.
Joób Dóra, tizenegy gyermekes édesanya a Facebookon írt bejegyzést arról a jelenségről, hogy mostanában egyre több poszt szól arról: „az anyák végre őszintén vállalhatják, ha megbánták, hogy gyereket vállaltak”. Elgondolkodtató sorok egy egészen másik szemszögből.
Csak egy gondolat arról, hogyan működik Isten kegyelme élesen és valóságosan ott, ahol emberileg nincs remény vagy látható út. Ő minden képzeletet képes felülmúlni!
Virágvasárnappal kezdetét veszi a Nagyhét: talán nincs még egy olyan meghitt, személyes elbeszélése a történetnek, mint a moldvai csángómagyarok népéneke, az Aranymiatyánk.
Benkovics Péter háromgyermekes, keresztény édesapa, akinek életét Isten iránti bizalom és hiteles példamutatás jellemzi. Apaként igyekszik túllépni a hozott apai mintákon, hogy saját gyermekeinek új utat mutasson. Hitét nemcsak szavakkal, hanem életével, gyengeségeivel és kudarcaival is átadja nekik, megosztva velük a valóságot, és arra ösztönözve őket, hogy mindig Istenhez forduljanak. Traumatizált gyermekkorát és annak következményeit nem mentségként fogja fel, hanem motivációként a személyes fejlődésére és a bűnökből való gyógyulásra. A böjtöt és aszkézist nem vezeklésként, hanem belső szabadságra és Isten felé való nyitottságra használja, kifejezve ezzel, hogy az igazi változáshoz Isten kegyelmére van szükség.