Cikksorozatot indítottunk a Szentlélek gyümölcseiről: a mai írásunk fókusza a türelem. Miért kell várnunk a jó dolgokra és a rosszak elmúlására? Mire tud tanítani Isten ezekben a helyzetekben?

Cikksorozatot indítottunk a Szentlélek gyümölcseiről: a mai írásunk fókusza a türelem. Miért kell várnunk a jó dolgokra és a rosszak elmúlására? Mire tud tanítani Isten ezekben a helyzetekben?

Szinte mindenki őriz valamit a családi legendáriumban 1956-ról. Forradalom, szabadság, lyukas zászló, fiatalok hajthatatlan hazaszretettel, ikonikus fotók, ballonkabátok bátor menetelése egy jobb világ felé. A „pesti srácok és lányok” mellett vidéken is számos ember állt ki az elnyomók ellen. 68 éve remény szállt a levegőben, izzó erők és fogyhatatlan lendület. Október 23-án, hogy mindannyian kicsit megállhassunk merengeni, büszkének és hálásnak lenni, könnyen találhatunk ehhez elfoglaltságot. Számos program, ingyenes múzeumi tárlatok, megemlékezések vánrnak bennünket a fővárosban és vidéken is. Emellett versek, dalok és ikonikus filmek repíthetnek vissza oda, ahol őseink életüket áldozva kiálltak a szabadságért, így értünk is.

Márai Sándor verse rámutat az egyházak és a vallás helyzetére, 1956 előtt, közben és után.

Az evangélium mindig, minden körülmények között nekünk szól. De észrevesszük-e azt a tűpontos üzenetet, ami rávilágít hibáinkra és gyengeségeinkre? Ki tudjuk-e olvasni a ránk vonatkozó részt, átengedjük-e lelkünkön, hogy utána átgondolva, megértve tanuljunk belőle és megpróbáljunk az Úr Jézus Krisztus tanítása szerint élni és cselekedni?

,,A napok csak megtörténtek velem. Mentem dolgozni, egész nap robotolás, majd este fáradtan beestem az ágyba. Ilyenkor csak az olvasás rántott ki a mókuskerékből. Így talált rám Byung-Chul Han: A kiégés társadalma című könyve nyáron és a felismerés: ez így nem mehet tovább!” Zolek könyvajánlója ezúttal abban segít, hogy ne égjünk ki teljesen a hétköznapok dolgos teendői között.

Simon Dávid atya remek gondolatai az ima erejéről, és arról, hogy benne mennyi változás ment végbe a megtérése óta. Legyünk hivatásos imádkozók!

Cikksorozatot indítottunk a Szentlélek gyümölcseiről: a mai írásunk az örömről szól. Nem csak, hogy helye van a vidámságnak a kereszténységben, de egyenesen kötelességünk is terjeszteni az örömhírt és Jézus ajándéka mindannyiunk számára, az, hogy az Ő örömét adja nekünk.

A Csak Egyet Szolgálat neve a 777 olvasóinak egy jelentős része számára korábbi cikkeinkből, híradásainkból már ismerősen csenghet: egy 2011-ben alapított, új szemléletű és katolikus lelkiségű karitatív szervezetről van szó, amely mélyszegénységben élők megsegítése céljából egy nappali melegedőt üzemeltet Budapest VI. kerületében. A szervezet tucatnyi elhivatott munkatársa hétköznaponként 120-180, többségében hajléktalan vendéget lát el, akik között megtalálhatóak kisnyugdíjasok, leszázalékoltak, szenvedélybetegek, börtönből szabadultak és különböző visszaélések áldozatai is. Az alábbi rövid cikkben egy, a Csak Egyet Szolgálat életében beköszöntő kommunikációs szintlépésről ad hírt Ménesi Kristóf, a szervezet kommunikációs és forrásfejlesztési vezetője.
