,,Drága Mennyei Atyám, itt állok előtted, hogy hálát adjak az egész nyárért. Biztos sokunknak voltak nagyon vidám és esetleg nehezebb pillanatai is, de mindenen átsegít a Te kegyelmed! Köszönöm, hogy nem hagytál el egy pillanatra sem!”
Így szeptember elsején tekintsünk egy picit vissza a nyárra, hogy aztán újult erővel folytassuk az utunkat!
Hirtelen vége lett a nyárnak, és előttünk áll egy új tanév – új lehetőségekkel, kihívásokkal. Talán szorongsz kicsit, hogy mi vár rád, de tudd, hogy Isten ma is melletted van, és minden nap így lesz! Íme egy ima, hogy meggyökerezzünk az igazságban és megnyugodjunk Isten hűséges szeretetében.
Egy imádság a mai emberek fáradtságáról, magányáról és lelki éhségéről, akik sokszor elveszítik a reményt és a közösség melegét. Turczi Árpád írásában kifejezi a vágyat, hogy Isten szelleme friss szélként fújjon rá a megfáradt világra, hogy új erőt, fényt és összetartozást adjon mindenkinek, különösen azoknak, akik elhagyták az Istennel vagy egymással való közösséget.
„És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.” (Jel 19,10) Egy szép ima és elmélkedés, ha vágysz a felszínnél többre.
,,Drága Jézus, nagyon régen járok már az iskoládba, a szeretet iskolájába, ahol évről évre osztályt ismétlek. A minap az jutott eszembe, vannak kellemetlen viselkedésű emberek, akik ellenszenvet váltanak ki bennem. De amilyen messze vannak ők tőlem, annyira távol vagyok én is Tőled. Ez viszont azt jelenti, újfent osztályt kell ismételnem.”
Turczi Árpád imája és elmélkedése.
A nyár zsongásában, sürgés-forgásában könnyen szem elől vesztjük a lényeget. Programokra járunk, utazunk, régi barátokkal találkozunk, dolgozunk, pihenünk, szórakozunk…Ezek mind jó dolgok, de semmi nem pótolja azokat a pillanatokat, amelyeket Krisztussal kettesben töltünk. Íme egy bensőséges ima, ha te is vágysz erre.
Ma, amikor a világ gyakran újra a formátlan és puszta állapot felé sodródik – háborúk, erkölcsi zűrzavar, létbizonytalanság és értékvesztés sötétsége között –, a hívő ember küldetése nem a visszavonulás, hanem a világítás. Ugye, Uram, ez nem feltűnést jelent, hanem következetes jelenlétet: ott lenni az iskolában, a kórházban, a műhelyben, az otthonban – mint akik Krisztust hordozzák magukban?
Mielőtt a pünkösdi örömhír, a Vigasztaló Lélek leszáll és eltölt bennünket vegyünk egy picit figyelembe Jézus főpapi imáját. Ezt az imát a héten három részben hallhattuk evangélium gyanánt. Engem különösen megérintett, hogy mennyire személyesen imádkozik Jézus a népért, az apostolokért és valójában értünk.
