Egyéb

A Pontozó néptáncversenyt és találkozót 1975-ben rendezték meg először, amikor az Amerikai Egyesült Államok és Kanada magyar néptáncosai és néptáncegyüttesei mutatkoztak be csoportos koreográfiákkal, páros és egyéni táncokkal. A vándorjellegű fesztivál történetében volt egy tízéves szünet, majd 2016-ban a torontói Kodály Együttes újraindította és négy éven át vállalta a házigazda szerepet. A járvány miatt újabb szünet következett, és a szigorú kanadai szabályok miatt még idén sem tudják ott megrendezni, ezért most a New Jersey állambeli New Brunswick lesz a házigazda; ott ugyanis a covid alatt sem szűntek meg a néptáncos foglalkozások, sőt a tavalyi év folyamán egy helyi néptáncelőadást és négy táncházat is szerveztek. Az idei Pontozó szervezését Török Melinda, a Csűrdöngölő felnőtt együttes vezetője vállalta, akinek elsősorban Szanyó Gábor és Kovács Viola magyarországi néptáncosok segítenek a felkészülésben és lebonyolításban. Antal-Ferencz Ildikó a helyi cserkészet által szervezett Kodály Hétvébe szünetében, az eseményeknek helyszínt adó magyar klubban (Hungarian American Atlethic Club) beszélgetett velük. 

A héten Amerikában egy 28 éves lövész lépett be a nashville-i keresztény általános iskolába, ahol három tanulót és három felnőttet ölt meg. Folyamatosan derülnek ki a részletek, de az események már megtörténtek. Nem csak hatan vesztették életüket, hanem megszámlálhatatlan embert változtatott meg véglegesen ez a tragédia. Hol van ilyenkor Isten? – kérdezzük sokan.

Furcsának tűnhet, hogy az év legszentebb időszakában a katolikusok mindent letakarnak, ami szép a templomukban, még a feszületet is. Nem a kálvária fájdalmas jelenetét kellene néznünk, miközben a Passió elbeszélését hallgatjuk? A szentképek feletti leplek azonban a húsvét, a feltámadás ígéretén tartják a figyelmünket.

Egy szerető édesapa egy szoborral akarta bemutatni, hogy a kisfia halála egy új és szabadabb élet a Mennyei Atyával.

Hogyan érdemes kezelni a gyermektelenség témáját, ha a barátaink, családunk körében találkozunk régebb óta gyermekre vágyó párokkal? Mit érdemes mondanunk nekik és mit nem? Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a másik embert együttérző módon hallgassuk meg, sőt sokkal kevesebb szakemberre lenne szükség, ha megtanulnánk igazán figyelni egymásra.

A New Brunswick-i magyar közösséghez tartozó, ugyanakkor Passaicra is (vissza)járó Schachinger Tomit és Líviát is a Szent István templom miséin ismertem meg, de jó ideig nem volt alkalmunk beszélgetni. Viszont egyre többször kaptunk olyan leveleket, amin Tomi különböző cserkészhétvége vagy tábor szervezőjeként szerepelt, Líviáról pedig idővel megtudtam, hogy díjazott néptáncos és van egy lángossütő vállalkozása, csodálatos süteményeket készít rendelésre, amit azóta már többször megkóstoltunk. Aztán kiderült, hogy mindketten cserkészkednek és néptáncolnak ma is, de amitől igazán érdekelni kezdett az életük, az Tomi egzotikusnak tűnő mérnöki munkája egy közeli olajfinomítónál, és Lívia azon szokása, hogy misék előtti hittanórák alatt rendszerint felmosta az Erzsébet termet, hogy „addig se üljön tétlenül”. A magyar közösség(ek) iránt aktív elköteleződésük visszaköszönt beszélgetésünkben, amikor otthonukban felkerestem őket azon az egyetlen februári szabadnapon, amikor Tominak nem kellett éjszaka dolgoznia.  Antal-Ferencz Ildikó egy újabb Amerikai Egyesült Államokban élő magyar családot mutat be a 777-en!

Anna családját a passaici Szent István Magyar Templomközösségében ismertem meg. Amikor egyszer hosszabban és kettesben tudtunk beszélgetni, nagyon sokat és szívesen mesélt szüleiről és öt testvéréről. Megtudtam, hogy erdélyi nemesi származású nagyapja meghatározó alakja volt a Kolozsvár melletti Ajton nevű község életének, édesapja pedig az amerikai magyar közösségnek: volt cserkészparancsnok (ahogy Anna is) és magyar iskola igazgatója is. Hat gyermek mellett dolgozó amerikai felesége mindenben támogatta; házasságuk erős közös alapja volt a hit. Nagyon sajnálom, hogy már nem ismerhettem meg őket személyesen, ezért arra kértem Annát, róluk is emlékezzünk meg ezzel a beszélgetéssel.

XVI. Benedek pápa 2013 februárjában jelentette be lemondását, amelyet követően elvonultan élt a Vatikánban, megszólítása emeritus pápa lett. A német egyházfő megromlott egészségügyi állapotával indokolta meg döntését. Kevesen tudják, de a lemondás pillanata a mai napig elérhető a videómegosztó oldalakon, illetve magyarul is elolvasható a bejelentés szövege.