Ahogy már részletesebben is olvashattátok blogunkon, Sík Sándor (1889 – 1963) fantasztikus személyisége volt irodalmunk, egyházunk, fiatalságunk életének. Nagy hiba lenne elfelejteni őt, hatalmas veszteség lenne kihagyni a ziccert, hogy attól tanuljunk, akitől Szerb Antal és Radnóti örömmel tette, hogy annak a szavait forgassuk, aki a Nyugat aranykorában indulva is tehetséges költőnek bizonyult. Ezúttal Fáklya című versét ajánljuk figyelmetekbe.
