Bizonyára sokan láttátok már azt a kedves történetet, ami Budapest legrövidebb utcájáról, a Miatyánk utcáról szól. Számunkra ez az apró történet azonban dupla jelentőséggel bír.

Bizonyára sokan láttátok már azt a kedves történetet, ami Budapest legrövidebb utcájáról, a Miatyánk utcáról szól. Számunkra ez az apró történet azonban dupla jelentőséggel bír.
Év vége felé, amikor elromlik az idő, meg karácsony is közeleg, elárasztják a médiát a hajléktalanokkal foglalkozó anyagok. Különösen így van ez ebben az évben. A közterületek életvitelszerű használatát tiltó új törvényről mindenkinek van véleménye. Már-már úgy tűnik, a hajléktalanok problémáinak mindenki a szakértője. Főleg azok, akik alig ismerik őket.
A vélemények özönében valódi sorsokat, tényeket kínál az a most megjelent kötet, amely huszonhat hajléktalan ember élettörténetét mutatja be, szociográfiai hitelességgel, de olvasmányos módon. Az írások alapját adó interjúkat szociológus készítette, ám a szöveg magán viseli az irodalmi hajlamú társszerzők, szerkesztők keze nyomát is. A rövid szövegek tömörek, de lendületesek, sőt – ha szabad ilyet mondani – a maguk módján szórakoztatóak is. Hiszen gondos nyomozó munka eredményeit rögzítik, a kutatás tárgya pedig a nagy „miért?” — Hogyan lesz valaki hajléktalanná?
Hogy egy kis ízelítőt adjunk a könyvből, megosztunk Veletek egy írást, egy sorsot a huszonhatból.