Sokszor lehetetlennek látszik, hogy megmaradjon a békességünk, pedig nem függ a körülményektől: csak Jézusra kell néznünk és Benne bíznunk – erre bátorít Révész Szilvi író, kommunikációs szakember a bejegyzésében.
Címke böngészése
Jézus
Szeretek enni. De szeretem azokat az időszakokat is, amikor önszántamból úgy döntök, hogy most egy ideig nem fogok jóllakni. Amikor az esti menü kenyér és víz. Szükségem van rá, hogy időnként a böjtölést választva még tudatosabban, még elkötelezettebben forduljak a látható világtól a láthatatlan felé, az emberek tekintetétől az Atya tekintete felé – hiszen „nemcsak kenyérrel él az ember…”[1]
Vajon mennyire valljuk magunkat kereszténynek és mennyire élünk Jézus tanításai szerint? Bese Gergő atya ezúttal arra hívta fel a figyelmünket, hogy intsünk búcsút azoknak a bálványoknak, amelyek távol visznek minket Jézustól.
Bár nekem még nincs gyermekem, körülöttem sok család van, ahol közelebbről vagy távolabbról részese lehettem a születés csodájának. Karácsony alkalmából ezekre az időszakokra gondoltam vissza.
Elérkeztünk Szentestéhez, ez a nap pedig az adventi időszakunk lezárása. Ma hordozzuk magunkban Pintér Béla dalának a sorait, amelyek mindannyiunk számára elgondolkodtatóak lehetnek.
A sajtóban csak betlehemi csillagként emlegetik azt a ritka égi jelenséget, melynek ma szemtanúi lehetünk az éjszakai égbolton. A kereszténység elterjedése óta számos elmélet kering arról, pontosan milyen jelenséget követhettek a napkeleti bölcsek, íme néhány csillagász és teológus véleménye a témában.
Az idei ünnepek már biztosan mások lesznek, mint a megszokott. Nem csoda, ha csalódottak és üresek vagyunk. De itt van az, akit ünneplünk – Ő képes megtölteni minket élettel és reménnyel!
Lackfi János legújabb zseniális és szellemes verse emlékeztet minket: Jézus mindig nyer!
Kiszáradt a szám. Nyelni sem bírok, miközben annyira vágyom egy frissítő kortyra. Fogalmam sincs, hol találhatnék vizet. A szomjúság lassan felőröl. Nem tudok másra gondolni. A nyelvem, mint a smirglipapír, a szájpadlásomhoz tapad. Víz, víz, víz – zakatol a fejemben.
Talán többen is elgondolkodtunk már azon, különösen a tavaszi nyilvános misék szüneteltetés következtében, hogy mennyire nem magától értetődő a szentáldozás lehetősége, és sokkal inkább meg kellene becsülnünk, mint eddig. De hogyan lehetne Őt úgy magunkhoz venni, hogy az méltó legyen Hozzá? Hogyan lehet úgy áldozni, hogy meglegyen a szépsége?