Évekkel ezelőtt jelent meg az Egyetemisták imakönyve, mely sok témát lefedve tartalmaz verseket, elmélkedéseket és imákat, a fiatal korosztályt megcélozva. Az alább olvasható ima a nemrégiben elhunyt Pákozdi István atyától származik. Különleges fohász ez, mivel nem csupán kéréseket tartalmaz, de kifejezi a szerelem szépségét, és ebben a szépségben rejlő lehetőségeket is.
A mai napon imádkozzunk azért, hogy lelkünk visszatalálhasson Istenhez és az Ő békéjéhez, mely megnyugtathat bennünket ezekben a nehéz időkben, és segíthet, hogy félelmünket megszüntesse és Benne bízva békésen élhessük életünket!
Miközben a világ szeme Ukrajna és az ország határánál zajló háború felé fordul, az első és legjobb, amit tehetünk az az, hogy Istent kérjük imádságban, hogy béke legyen a világban.
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! De mi van akkor, ha magamat sem tudom jól szeretni? Ha nem ismerem el képességeimet, ha nem tudom elfogadni a gyengeségeimet? Ez az ima sokat segíthet abban, hogy Isten szemével lássam magam!
Miért ne lehetne egy ismert dalszöveg ima Istenhez?
Ma az utolsó gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, amely a szeretetet jelképezi – így tehát a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé. A múlt vasárnap Mária volt a középpontban, ma viszont Keresztelő Szent János, aki Jézus közelgő eljöveteléről és a bűnbánatról prédikált a népnek.
A harmadik vasárnap kiemelkedik a többi közül, az öröm vasárnapjának is nevezik. E napon az Úr eljövetelének közeledtét ünnepeljük. Ez a vasárnap az örömé: Szűz Máriát dicsőítjük, aki világra hozta Jézust.
Advent második vasárnapját bronzvasárnapnak is nevezzük, ilyenkor a második gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, amely a reményt szimbolizálja. Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Az első vasárnapot általában a hit vasárnapjának szokás nevezni (ez jelöli Ádámot és Évát, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást és az ebben való hit jelentőségét), valamint ez az egyházi év kezdetét is jelenti.
„A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret” – tartja a mondás. A barátok valóban óriási kincsek, akik egyben társak az úton, amelyen járunk. Adj most hálát értük Istennek és áldd meg őket, amikor csak eszedbe jut!