Sokat hallunk manapság az öngondoskodásról, amely nagyon fontos szerepet játszik a reziliencia (szívósság, kihívásokkal szembeni lelki ellenállás) fejlesztésében. Felmerülhet a kérdés bennünk, hogy nem esünk már túlzásokba? Nem bízunk már lassan jobban a saját erőforrásainkban az Isten által kínált erő helyett, ami gyengeségeink felvállalásában aktiválódik csak igazán? Budai Evódia írása.
Annyi minden hiányzik az életünkből; mégis melyikünk mondhatja azt, hogy mindene megvan? Ráadásul nem hangzik ez a mondat fellengzősen? Nem tesz másokat iriggyé?
Véget ért év eleji kampányunk, melynek célja az volt, hogy a 777 működése tovább folytatódhasson. Meghatódottan köszönjük, hogy ilyen sokan támogattatok minket!
Ezen a hosszú hétvégén ünnepeljük a pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelét. Karácsony és húsvét mellett kissé elhanyagolt ünnep, nincs körülötte annyi felhajtás, mint az előbbi két ünnep körül. Ugyanakkor, aki Krisztus születését és feltámadását is az ünnep mélységében üli meg, annak a pünkösd is kiemelkedő ünnep, hiszen ekkor érkezett a világba a Vigasztaló.
Tegnap reggel megkérdeztük az Instagram-oldalunkon, hogy ti miért adtatok hálát aznap először. Rengeteg válasz érkezett, amelyeket szeretnénk veletek megosztani, hogy ne csak minket, hanem benneteket is inspiráljon a rengeteg hálaszó.
Mostanában kifejezetten hálára van hangolva a szívem, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem olyan magától értetődő mindig. Igyekezni megtalálni a jó dolgokat a nehézségek között, de hálatelt szívvel mindig könnyebb nekivágni a napnak, úgy vettem észre.
Hangolódjunk húsvét ünnepére Reményik Sándor Hála című versével és azzal, hogy minden nehézség ellenére magunk is hálára hangoljuk a szívünket!
Te miért vagy hálás ebben az évben? Provokatív felvetés, igaz? A 2020-as esztendőről sok mindent el lehet mondani, de az kevesek fejében fordul meg, hogy hálásak legyenek érte. Mégis érdemes összeszedni ezt a listát.
Pár nappal ezelőtt, szeptember 21-én volt a hála világnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Rengeteg mindenkinek hálásak lehetünk, kezdve szüleinktől, nagyszüleinktől, majd később házastársunknak, gyermekeinknek, de akár egy ismeretlennek is az utcán. Ezúttal viszont arra a hálára gondolok, amelyet Isten felé fejezhetünk ki nap mint nap.
A mai világ társadalma valahogy folyamatosan az újdonságokat hajszolja, miközben hajlamos megfeledkezni arról a rengeteg értékről, ami körülvesz. Nem egyszer esem én is ebbe a hibába.