Van olyan pillanat, amikor egyszerűen úgy érezzük, hogy minden összeomlik körülöttünk, vágyakkal, célokkal, motivációval indulunk el, aztán hopp, azon kapjuk magukat, hogy kudarcot vallottunk, semmi se úgy jön össze, ahogy terveztük. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy nincs is értelme tovább küzdeni, és olyan mintha még a Jóisten is feladná a belénk vetett bizalmát. De vajon tényleg ennyiről lenne szó? Csupán egy kudarc lenne és semmi több?
bizalom
Ha csak egy szuperképességet kérhetnék, akkor az egészen biztosan az lenne, hogy egy csettintéssel ott legyek, ahol szeretnék…
Számtalan okunk van arra, hogy Istenre bízzuk az életünket, és a vezetésére hagyatkozzunk. Most tekintsünk át közülük ötöt, mely az Istenben való bizalmunkat erősítheti.
Korábbi írásunkban már foglalkoztunk azzal, hogy érdemes elkerülni a stresszes életet, azonban Jézus egy másik fontos dolgot is az eszünkbe vés, ráadásul a címben leírtnál jóval szofisztikáltabb módon!
A 777-en az utóbbi napokban sok olyan bejegyzést olvashattunk, amelynek fő témája az Istenbe vetett bizalom. Nagyon fontos, hogy a bizalmat erősítsük egymásban, s megláttassuk másokkal, miért és mennyire fontos az életünket az Úr kezeibe helyezni. Egy olyan dalt osztunk meg most Matt Mahertől – magyar szöveggel is -, ami ezt a bizonyosságot erősíti bennünk. Bízzunk és örvendjünk, mert Ő él!
Kérdések tengere, a világban történő eseményekre adott reakciók – többségében miértek. Sokszor nem értem, hogy mi történik körülöttem, egyes helyzeteken mélyen méltatlankodom az értetlenkedés mellett. Arról pedig gyakran elfeledkezem, hogy semmi sem történik ok nélkül, s Isten soha sem hagy válasz nélkül.
Jelenlét. Jelen-lét. Jelen lenni. Megállni, s csak lenni, s így igent mondani. A mindennapok forgatagában jó lenne egy-egy pillanatra, pár percre, vagy legalább egy fél órára megállni. Megállni, hogy jelen lehessek, hogy ne csak átrohanjak az életemen, hanem valóban megéljem azt. S igent mondani erre – feltétel nélkül.
Amikor a másokért való imádság témája felmerül, szinte mindig felveti valaki a kérdést, hogy mi értelme van egyáltalán? Legtöbbször nem látjuk a hatását hónapokon, akár éveken át, és kezdjük úgy érezni, hogy valamit rosszul csinálunk, vagy egyáltalán magának a “műfajnak” nincs értelme…
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)
Keresztényként napról napra kerülök olyan helyzetekbe, ahol a hitem tökéletesen szembemegy a józan ésszel. Teljesen értelmetlen dolgokat csinálok teljesen indokolatlan időpontokban. És megdöbbentő, de még sose jöttem ki belőlük rosszul! Szeretném néhány nagyon érdekes tapasztalatomat elmesélni Nektek.