Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között. Ennek kapcsán szeretnék megosztani 3 gondolatot, ami megerősödött bennem az elmúlt 9 hónap bibliaolvasása során.
Kategória
Blog
Hogyan volt képes Maximilian Kolbe atya feláldozni életét egy számára ismeretlen családapáért? Kissné Berta Rita személyes hangvételű írásában a mai nap szentjéről, a lengyel ferences szerzetes szentségéről és megindító példájáról ír.
Az olimpián sok sportoló milliók előtt tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről. Azonban nem csak ilyen különleges helyzetekben lehet megvallani hitünket; a hétköznapi tanúságtételek épp úgy értékesek, erről szól Kissné Berta Rita írása.
Bár ugyanabban az Istenben hiszünk, az alkoholról sokan sokféleképpen gondolkodunk. Van, aki teljesen elzárkózik az ivástól, és még szilveszterkor sem koccint pezsgővel. Van, akinél lecsúszik egy-két pohár sör, amikor a barátaival találkozik. És olyan is akad a keresztények között, aki nagyon gyakran fogyaszt alkoholt – és ezt vagy szégyelli, vagy a közösségi médiában is büszkén megmutatja az őt követő ismerőseinek. Melyik lenne vajon a helyes hozzáállás? Egy személyes blog, személyes tapasztalatokkal.
A zene és a koncertek sokak számára a mindennapi gondok előli „menekülés”, az öröm és a közösségi élmény megélésének helyszíneit jelentik, köztük számomra is. A tegnapi hír, hogy terrorveszély miatt le kellett mondani Taylor Swift bécsi koncertjeit, megdöbbentette a rajongókat és az egész világot.
„Soha nincs távol” – vágnák rá sokan a címben szereplő mondatra. És milyen igazuk van! Ha átadtuk az életünket Istennek, Ő mindig, minden napunk minden perében közel van. Csakhogy sokszor nem érezzük ezt a közelséget, ezer és egy okból. Vigasztalást jelent, ha ilyenkor szavakba öntjük az ebből fakadó szomorúságot – talán közben a remény is megjelenik! Így történt bennem a vers megírásakor is.
A piarista diákok által alapított The Eyes of Francesco (röviden: TEF) tagjaiként négy napot töltöttünk Sátoraljaújhely és Nagykároly azon részein, amikre manapság perifériákként hivatkoznak. A kifejezés az egyházban a következő jelentéssel bír: “az elhanyagolás, kiaknázás és igazságtalanság keserű gyümölcse, azok a helyek, amiket a társadalmunk szégyell, és el akar felejteni”. Oda vittük el Isten szeretetét, ahol talán a legjobban szükség van a megerősítésre, hogy mind méltóak vagyunk rá. A zene formált utat, amivel ezt megmutattuk a Sátoraljaújhelyi Piarista Tanoda roma fiataljainak és a nagykárolyi piarista nővérek által fenntartott gyermekotthon árva gyerekeinek.
Az életvégi döntés és annak joga egyre súlyosabb kérdéseket vet föl napjainkban. Lehet-e az életvégi döntés jogát elvenni Istentől és átruházni azt az emberre? Miért növekszik az abortuszok száma ma Európa szerte, többek között Magyarországon is? Az abortuszról, öngyilkosságról, eutanáziáról beszélgettünk Székely Jánossal, a Szombathelyi Egyházmegye püspökével, aki többek között üzent az ALS-ben szenvedő Karsai Dánielnek is.