Márai Sándor verse rámutat az egyházak és a vallás helyzetére, 1956 előtt, közben és után.

Márai Sándor verse rámutat az egyházak és a vallás helyzetére, 1956 előtt, közben és után.
Az evangélium mindig, minden körülmények között nekünk szól. De észrevesszük-e azt a tűpontos üzenetet, ami rávilágít hibáinkra és gyengeségeinkre? Ki tudjuk-e olvasni a ránk vonatkozó részt, átengedjük-e lelkünkön, hogy utána átgondolva, megértve tanuljunk belőle és megpróbáljunk az Úr Jézus Krisztus tanítása szerint élni és cselekedni?
Cikksorozatot indítottunk a Szentlélek gyümölcseiről: a mai írásunk az örömről szól. Nem csak, hogy helye van a vidámságnak a kereszténységben, de egyenesen kötelességünk is terjeszteni az örömhírt és Jézus ajándéka mindannyiunk számára, az, hogy az Ő örömét adja nekünk.
Az esküvőnk nem olyan volt, mint amire számítottam, hanem még annál is sokkal színesebb, izgalmasabb és tanulságosabb. Íme 5 olyan tanulság, amit aznap a szívembe zártam, és amit elhoztam a házasságunkba is.
Hogyan találhatunk rá az elhívásunkra? Miképpen lehet megőrizni a házasság előtti tisztaságot? Mik a buktatók és az erőforrások ebben? Fel lehet épülni, ha átéltünk egy tragédiát? Ezekről is beszélgettünk a 777 podcastben Hegedűs-Tóth Sárával, azaz Bazsával, aki nemcsak a hangjával, hanem az egész életével Istent akarja dicsőíteni.
Az adás írott verzióját rövidítve olvashatjátok, de bátorítunk, hogy hallgasd meg a teljes beszélgetést is!
A minap a Cafe Francescoban vehettem részt egy kedves barátnőm társaságában Gájer László, atya, a PPKE HTK egyetemi tanárának előadásán, melynek témája a háború és Isten kapcsolata volt. Létezik-e igazságos háború? Beszélhetünk-e keresztényként a háború etikájáról, mik ennek a forrásai? Hogyan formálódott a keresztények nézőpontja az évek alatt?
A mai rohanó világban egyre kevesebb figyelmet kapnak azok a tulajdonságok, melyek alázatosságra szólítanak minket. A legtöbb területén az életnek az számít, hogy mennyire vagyunk képesek lenyomni a másik embert azért, hogy mi kerekedjünk felül: mi legyünk a szebbek, okosabbak, jobbak, vagyis a „győztesek”. De tényleg ezek kellenek ahhoz, hogy végül jutalomban részesüljünk?
Egy 20 éves fiú, aki a szüleit tanítja rózsafüzért imádkozni, egy 16 éves lány, aki a nem hívő barátnőjének rózsafüzért ajándékoz, és egy egyetemista srác, akinek imameghallgatásai százakat inspiráltak imádságra. Volt hozzájuk néhány kérdésem, és ők örömmel feleltek. Meséltek arról, hogy milyen jótékony hatással volt hétköznapi életükre a rózsafüzér, de a mélységeinek megtapasztalása is szóba került. Magam is meglepődtem, hogy fiatal koruk ellenére néhol milyen isteni bölcsesség sugárzott szavaikból. A rózsafüzérről szóló sorozat második részében fogadjátok szeretettel az ő gondolataikat!