E személyes hangvételű születésnapi elmélkedés nem önünneplésről, hanem mély hálaadásról szól Isten felé az élet ajándékáért, a megpróbáltatásokban megélt isteni jelenlétért és a hit megerősödéséért. A szerző – visszatekintve 33 évére – különösen a veszteség és fájdalom idején megtapasztalt isteni irgalmat emeli ki. Az ünnep így nem róla, hanem Isten dicséretéről és szeretetének felismeréséről szól.
A körülöttünk lévő zaj és zavar könnyen elhomályosíthatja az elménket. De létezik egy belső béke, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Hogyan találhatjuk meg és tarthatjuk meg ezt a nyugalmat?
Ryan Trahan neve sokaknak ismerősen cseng. A több mint 20 millió követővel rendelkező amerikai YouTuber őrült kihívásairól, humoráról és kreativitásáról ismert – és arról is, hogy videóival nemcsak szórakoztat, hanem emberek millióinak segít. Talán kevesebben tudják róla, hogy mindezek mögött egy mély, személyes hit húzódik meg.
A digitális térben állandósultak a visszaélések, ellophatják és felhasználhatják a képeinket, elmaszkírozatnak, visszaélhetnek az arcunkkal, nevünkkel, a személyazonosságunkkal. Mindezt úgy, hogy az általunk feltöltött fotókkal tálcán kínáljuk a lehetőséget. Ki nem hallotta a szüleitől: “csak olyan dolgot tölts fel az internetre, amit 20 év múlva sem szégyellsz, ami egyszer kikerül az éterbe, az ott is marad!”
Szeretet, elfogadás, egyenlőség… olyan dolgok, amelyeket a történelem során oly sokszor kisajátítottak és amelyeknek eltorzították a jelentésüket. Ezek az átírt fogalmak sokszor már nem az Isten által kinyilatkoztatott igazságokat hirdetik, hanem torz ideológiák kulcsszavai. Az emberek kényük-kedvük szerint alakítják, aszerint, hogy éppen milyen érdekek állnak a háttérben. Ne hagyjuk, hogy minket is félrevezessenek és kitépjék a szívünkbe ültetett magokat!
A szivárvány – egy ősi, bibliai szimbólum, amely Isten és az emberiség közötti szövetség örök jelképe – ma gyakran politikai viták és társadalmi mozgalmak zászlójaként jelenik meg. Miközben a híroldalak tele vannak a szivárványos zászlók képeivel, igazságtalannak érzem, hogy az eredetileg keresztény jelentéstartalmú jelet kisajátítják és átértelmezik.
Milyen nehéz megállni Isten előtt, amikor a lélek zaklatott és feldúlt! A hit útja nem mindig sima, a szolgálat mélyén gyakran viharok dúlnak, a szív pedig kérdésekkel és kételyekkel küzd. De éppen ezekben a pillanatokban szól hozzánk a Teremtő, hogy megtanítson bízni, remélni és újra felállni.
Miért fontos a csend? Különösen nyár elején nézhettek furcsán, hogy miért van erről szó. De Isten nem megy nyáriszünetre, úgyhogy a fesztiválok zaja mellett ne hagyjuk, hogy kialudjon a lekünkben a Szentlélek tüze.