Mi lehet a közös pont a görög-római katolikus, evangelikus, református fiatalokban? Krisztus szeretete, az Ő fényének megosztása, az örömhír továbbadása. Hol van erre nagyobb szükség, mint egy fesztiválon, ahova rengeteg fiatal jár, akik mind keresnek valamit. Hogy hogyan misszióznak a Közös Pontban, hogy élik meg mindezt a sátorvezetők és a lelkivezetők? Ezek mind kiderülnek ebből a cikkből, ahol kérdéseinkre a szervezők válaszoltak.
Megrendezésre került a Jubileumi Ifjúsági Találkozó, melyet a szent év keretein belül Rómában tartottak. Volt lehetőségem részt venni rajta az utazásomból kisebb részleteket már az Instagram-sztorikban láthattak az olvasók, azonban egy személyesebb beszámolóval is készültem az élményeimről.
Szerdán este 20:00-kor több ezer diák kapta meg azt a bizonyos SMS-t, melyben a felvételi eredmények szerepelnek. Sokan örülhettek, de voltak, akiket szomorúsággal tölt el az üzenet tartalma. Vajon tényleg azon az SMS-en múlik az életünk, az értékességünk?
Tisztán házasodni, mert úgy kell? Mert ez a szüleink, nagyszüleink elvárása? Mert az Egyház ezt írja elő? Ima a fiatal párokért, akik a tisztaság útján szeretnének járni.
Megtartották az első városmissziót Nagykanizsán. A programok között volt dicsőítés, hivatások hétvégéje lévén két kispap tett tanúságot, majd volt előadás az időskor örömeiről, annak megéléséről. Mindeközben folyamatosan működött az imasátor a Mécses közösség vezetésével, az idősek sátra, illetve a fiatalok sátra, melyet az Antiochia közösség állított fel. Hogy mi is az a városmisszió, miért éri meg csinálni és mik a tapasztalatok, arról Pohnert Dávid, a nagykanizsai Jézus Szíve plébánia káplánja – egyben a program koordinátora és ötletgazdája – beszélgetett velem.
Vallásos családból származom, mindig mentünk a szüleimmel szentmisére, részesültem a szentségekben, közösségbe jártam/járok. Mégis a böjtöm valahogyan mindig üres volt, tartottam a kötelezőket, húsmentesség és hasonlók. Idén ez teljesen megváltozott. De mégis mitől lett több ez az idei nagyböjti időszak?
Hozzám hasonlóan sok fiataltól távol állhat a rózsafüzér első hallásra. Az imamód, melyet nagyszüleink kedvelnek és ösztönzik rá gyermekeiket, unokáikat, könnyen tűnhet régimódinak és unalmasnak. Én is így éreztem sokáig, s hogy mi változott, arról igykeztem írni a következő sorokban.
Hogyan kell „helyesen” böjtölni? Szólhat-e másról a böjt, mint az önsanyargatásról? Kötelező-e mindent megvonnom magamtól a negyven nap alatt? Elvárja tőlem az Isten a böjt kemény megtartását?