Az aggodalom mindennapjaink gyakori terhe, amely sokszor hitünket és önbizalmunkat is megingatja. Vendégszerzőnk a Józsué 1,9 alapján bátorít a kitartásra és Istenbe vetett bizalomra, hangsúlyozva, hogy a félelem helyett a hit és a bizalom adhat megnyugvást és erőt a nehézségek közepette.
A hosszú várakozásban gyakran kilátástalannak tűnhet a helyzetünk. Nehéz türelmesnek maradnunk és bízni az Úr tervében. Ebben a cikkben szeretném megosztani a gondolataimat, amik egy ilyen időszakban születtek.
Sokan úgy gondoljuk, hogy hivatásunk keresése egyfajta vizsga: ha rosszul döntünk, elrontjuk az egész életünket. Ez a kép azonban hamis. Isten akarata nem kényszerpálya, hanem szeretetteljes meghívás az életre, ahol hibázhatunk, tanulhatunk, újrakezdhetünk. Hivatásunk gyökere nem más, mint a vele való személyes kapcsolat, amelyben napról napra növekedhetünk és kibontakozhatunk – írja Kardos Csongor ferences szerzetes a 777-en megjelenő blogjában.
Egy imádság a mai emberek fáradtságáról, magányáról és lelki éhségéről, akik sokszor elveszítik a reményt és a közösség melegét. Turczi Árpád írásában kifejezi a vágyat, hogy Isten szelleme friss szélként fújjon rá a megfáradt világra, hogy új erőt, fényt és összetartozást adjon mindenkinek, különösen azoknak, akik elhagyták az Istennel vagy egymással való közösséget.
„Mindenki érdemel egy esélyt. Ha tudtam volna beszélni édesanyám hasában, biztosan azt kértem volna tőle, hogy hagy hadd jöhessek erre a világra.” Megrázó tanúságtétel egy férfitól, aki fiatal felnőttként tudta meg, hogy az édesanyja majdnem elvetette – de Isten terve más volt, az, hogy megszülessen és éljen.
Szeptembertől két pap is készen áll arra a 777 felületén, hogy életed legérdekesebb, legnehezebb kérdéseire válaszoljanak!
Az emberi történelemben kevés kapcsolat annyira meghatározó, mint az apa-fiú viszonyulás. Ez a szál sokszor szoros és szeretetteljes, máskor terhelt és konfliktusos, olykor pedig a veszteség árnyéka borítja be.
Vannak könyvek, amelyek nem pusztán témát ajánlanak, hanem tükröt tartanak. Visszanéz ránk belőlük a saját történetünk, kérdéseink, elnémult vagy félbemaradt mondataink. Bolyki László Apák és fiúk című kötete ilyen tükör.
Nincs mese, a testünk tükrözi történetünket – így van ezzel vendégírásunk szerzője is, aki bátran vállalja önmagát. Saját megfogalmazása szerint kövér, és sok bántást kap ezért – de nem megtörve, inkább humorral és hittel áll mindehhez. Csillának a küzdelmek és kudarcok során az Istenbe vetett bizalom és az elfogadó emberek támogatása ad erőt, hogy újra és újra kezdje, elfogadva önmagát testi-lelki valójában. Egy őszinte vallomás, amely nemcsak a test méreteiről szól, hanem arról is, hogyan lehet a humort és hitet pajzsként használni a megpróbáltatások közepette.