Mire szegeződik tekintetünk a nap huszonnégy órájában, a hét tízezret meghaladó percében? Merre kalandozik a szívünk? Mi az, amit kényszerből, teszünk, s mi az, ami után a lelkünk levegővétel szintjén sóvárog? Olyanoknak kéne lennünk, mint a kisgyerekek? Lehet, hogy éppen Istenre jut a legkedvesebb figyelmünk és időnk?









