Korunkban sohasem tapasztalt szellemi harc zajlik körülöttünk – írja a Szeretetláng mozgalom honlapja bemutatkozó felületén. Kezdjük röviden azzal, hogy mi az a Szeretetláng mozgalom, és utána elmesélem a saját történetemet.

Korunkban sohasem tapasztalt szellemi harc zajlik körülöttünk – írja a Szeretetláng mozgalom honlapja bemutatkozó felületén. Kezdjük röviden azzal, hogy mi az a Szeretetláng mozgalom, és utána elmesélem a saját történetemet.
A kereszténység legelterjedtebb és legtöbbet imádkozott imája az Úr imádsága, a Miatyánk. A keresztény családokban már kiskortól kezdve tanítják, de ez az az ima, amit még a nem vallásos gyerekek, felnőttek is fejből tudnak. Azt vettem észre, hogy szinte már-már „rutin imádsággá” vált a Miatyánk napjainkban. Elmondom, mert része az esti, vagy reggeli imának, része a rózsafűzérnek, imádkozzuk a szentmisében is, de mit is imádkozok valójában a Miatyánk morzsolása közben?
Teljesen beteg és sokkoló poszt járta be az online platformok egy részét a napokban: egy ismeretlen férfi magyar civilekről, influenszerekről is tett ki képeket, és arra buzdította követőit, hogy vadásszák le, öljék meg ezeket az idegen, utcán lefotózott, ártatlan nőket. Hova fajul a világ, de tényleg? Amikor azt hisszük, már nincs lejjebb, kiderül, hogy van: egészen démoni gonoszság uralja az emberek egy részét. Szeretnénk figyelmeztetni titeket, hogy felkavaró tartalom következik.
Édes Jézus, légy vendégünk! – de csak otthon….
A szenvedés értelme és értéke kardinális fontosságú kérdése a kereszténységnek: sokan nem értik, hogy miért van fájdalom, nehézség az életükben, pedig hívő életet élnek, hitükhöz és Krisztushoz is hűségesek maradnak – egészen a szenvedésig. Ekkor azonban vannak, akik becsapva érzik magukat, pedig Jézus soha nem ígérte, hogy boldog, önfeledt életünk lesz itt a Földön. Sőt! A témáról Papp Dorka írását olvashatjátok.
Az 52. Tokaji Írótáborban – amelyet a héten rendeztek – volt szerencsém találkozni és interjút készíteni Czilli Arankával. A program részeként határontúli írók, költők felolvasóestjén vett részt, megindító volt hallani kisebbségbe kényszerült honfitársaink műveit és hozzájuk kapcsolódó gondolataikat. Ennek folytatásának is tekinthető ez a beszélgetés, gyermekkorról, irodalomról, istenkeresésről.
Adolf Balázs 24 éves világbajnok kenus, aki idén az olimpián a hetedik helyen végzett a férfiak 1000 méteres versenyén. Az ötkarikás verseny előtt a közmédia stábja forgatott vele, ahol nagyon elgondolkodtató és érett gondolatokat fogalmazott meg, amiket nem csak az élsportban használhatunk fel, hanem a mindennapok során is jól jöhetnek.
Wass Albert életútját és munkásságát ismerve álltam neki olvasni az „Adjátok vissza a hegyeimet” c. regényét, így talán kevésbé ért váratlanul a könyv depresszív hangulata, melyet 1949-ben írt. A regény röviden összefoglalja az erdélyi magyarság hányattatott sorsát a világháborúk idején, azaz a 20. század elején. A könyv lassúsága és a tájleírások, amelyek az emberi érzésekhez sokszor hasonulnak csak fokozzák a komorságot és mélabús hangulatot, amelyet a mű áraszt magából.
A regény telis-tele van mélyebbnél mélyebb üzenetekkel, olyan mondatokkal, melyek a mai kor emberére is vonatkoznak.
Egész Cegléd összefogott, hogy a háború fogságában élő fiatal ukrán sportolóknak életre szóló élményt, vígaszt és a valóság rettenetéből való feledés örömét ajándékozza. És ahogy lenni szokott, a segítő emberek legalább akkora élményben részesültek, mint akiken segítettek. Sági Anikó, a ceglédi Szent Kereszt katolikus iskola és óvoda főigazgatója osztja meg gondolatait a 777 olvasóival.
Megvan az az érzés, amikor odakint még harmincöt fokot mutat a hőmérő, de már egyetlen bevásárlóközpont ajtaján sem léphetsz be anélkül, hogy különböző árkategóriás iskolatáskákkal és írószerekkel találnád szembe magad? Engem diákkoromban mindig kikészített, hogy a még tartó – a végéhez közeledő, de tartó – nyári szünetben is a sulira emlékeztetnek bennünket. Ez nagyjából össze is foglalja, hogyan viszonyultam annak idején az iskolai mindennapokhoz, a klikkekhez és az elkerülhetetlen drámákhoz. Sajnos nem vagyok egyedi eset. Talán te is szorongva gondolsz a kérlelhetetlenül közeledő tanévkezdésre. Hogyan készülj hát fel…?