Mikor érti meg a világ, hogy nekünk itt a Földön nem kell azért megölnünk valakit, hogy igazságot szolgáltassunk? Mit mond az Egyház a halálbüntetésről? Miben más, ha védekezés közben ölsz meg valakit, vagy ha utólag a törvény felhatalmazásával végzik ki? A kivégzését túlélő nő történtének margójára.
Biztos sokunk keze szorul ökölbe egy-egy brutális gyilkosság, vagy gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények hallatán, és talán volt már olyan is, hogy nem éppen a legszebb gondolatok futottak át az agyunkon az illető jövőjével kapcsolatban. De szerencsére sem az indulataink, sem a mi ítéletünk nem lesz mérvadó Jézus ítélőszékénél, ami minden földi bíróságnál nagyobb, végérvényesebb és legelsősorban igazságosabb lesz. Mert végülis mind erre éhezünk: igazságos igazságszolgáltatásra. És mi ennek a gátja?
A vérszomj, a busszúvágy és az, hogy nem bízuk Isten ítéletében?
Napok óta morbid lázban tartja a világot Christa Pike esete, aki túlélte kivégzését. Az 50 éves Pike egy 1995-ben elkövetett gyilkosság miatt ítélték halálra, ugyanis a nő 18 évesen, két társával együtt Knoxville közelében megkínozta és megölte 19 éves iskolatársát, Colleen Slemmert. Christa Pike lett volna az első nő, akin Tennessee-ben több mint kétszáz év után halálos ítéletet hajtanak végre. Ugyanis még az Egyesült Államokban is ritka a nők kivégzése.
Az 1970-es évek óta 18 nő és több mint 1600 férfi halálos ítéletét hajtották végre.
Pike kivégzését nem sokkal annak tervezett végrehajtása előtt egy szövetségi fellebbviteli bíróság felfüggesztette. A döntést azzal indokolták, hogy meg kell vizsgálni, hogy a halálbüntetés kiszabásakor megfelelően figyelembe vették-e, hogy Pike gyerekkorában szexuális bántalmazás elszenvedője volt. Tennessee állam ezután az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságához fordult, amely hatályon kívül helyezte a végrehajtást akadályozó döntést.
A kivégzés azonban nem a tervek szerint zajlott múlt csütörtökön: a nő túlélte a két beadott méreginjekciót. A közlemény szerint a kivégzés végrehajtása során a jóváhagyott eljárás minden előírását betartották, de az elítélt nem halt meg.
A kivégzés szemtanúiként jelen lévő újságírók szerint a szer beadása után is hallani lehetett, hogy az elítélt lélegzik, horkol.
Pike ügyvédei már a végrehajtás közben bírósághoz fordultak a kivégzés leállítása érdekében, később pedig közölték, hogy a kórházban életmentő ellátást kapott.
Bill Lee kormányzó bejelentette, hogy a sikertelen kivégzési kísérlet után az államban felfüggesztette a halálos ítéletek végrehajtását, és külső vizsgálatot rendelt el annak kivizsgálására, hogy mi történt pontosan.
A két halálos injekciót is túlélő amerikai halálraítélt felépülése orvosi szempontból példátlan, visszanyerte az eszméletét és képes beszélni, tudhattuk meg kedden, hat nappal a sikertelen kivégzés után az ügyvédei által kiadott közleményből. A nő továbbra is életmentő orvosi ellátásban részesül.
De a lényeg: miként viszonyuljunk a kérdéshez mi, akiknek jelent valamit az ötödik parancsolat – de mégis elborzadunk egy kegyetlen gyilkosság részletein, melyért 31 év után kapja meg az elkövető a büntetését egy kivégzés keretében, amit ráadásul még csak nem is tudtak sikeres végrehajtani?
A Katolikus Egyház álláspontja a halálbüntetés kapcsán
Sokszor hangoztatjuk, hogy az Egyház, a keresztények minden emberi életet védendőnek, és szentnek tartanak. Felmerül a kérdés, vajon az Egyház a legnagyobb bűnözők életét is védi, és azokét is szentnek tartja, vagy megengedhető a halálbüntetés?
Érvek a halálbüntetést támogatóktól
Azok, akik szerint a halálbüntetés helyes és szükséges, általában azzal támasztják alá álláspontjukat, hogy az állam köteles biztosítani a társadalom számára a rendet és a köznyugalmat, melynek elérése érdekében bizonyos helyzetekben jogot formálhat arra is, hogy halálbüntetést alkalmazzon.
A halálbüntetés mellett szóló érv még az a tény, hogy kiszabása megerősíti az igazságosság alapvető elveinek sérthetetlenségét. Ebben az esetben ugyanis a bűnözők maguk fosztják meg magukat az élethez való jogtól. Az arányos büntetés alkalmazása pedig helyreállítja a bűncselekmény által megsértett, kialakult erkölcsi-jogi rendet. Így a támogatók felfogása szerint a halálbüntetés nem bosszú, hanem igazságosság kérdése.
Gyakran hangoztatott vélekedés továbbá, hogy a börtönben lévő bűnözőket az állam, az adófizetők tartják el, ami sokakat bosszant, különösen, ha ilyen súlyos bűncselekményekről hallanak, melyekért, ha nem is halál, de életfogytiglan jár.
Aquinói Szent Tamás a halálbüntetés mellett állhatott?
A halálbüntetés alkalmazása melletti filozófiai-teológiai érvelés egyik alakjának tartják Aquinói Szent Tamást. Érvelése a társadalmi élet alapvető elvéhez, a közjóhoz kapcsolódik. Szent Tamás úgy véli, hogy minden embernek – mivel része annak az egésznek, amelyet társadalomnak nevezünk – szolgálnia kell ezt az egészet. Amikor tehát veszélyezteti a rendet és a közjót, és ezáltal – ahogyan Szent Tamás állította – a bűncselekmény elkövetésével elveszíti méltóságát, ezzel jogot adva a társadalomnak arra, hogy eltávolítsák őt. Nyilván figyelembe kell venni, hogy Tamás a középkorban élt és gondolkodott.
Szempontok a halálbüntetés ellen
A halálbüntetés ellenzői érveiket arra a mély meggyőződésre alapozzák, hogy minden emberi élet szent, még akkor is, ha tulajdonosa – az ember – maga nem az. Szerintük még a legsúlyosabb bűncselekmény sem törli el az ember méltóságát, mert az minden emberi élet konstitutív eleme.
Anélkül, hogy bagatellizálnák a bűncselekmények mögött meghúzódó rosszat, igyekeznek megmutatni, hogy a társadalmat nem önmagában a bűnöző léte, hanem annak cselekedetei veszélyeztetik.
Ezért a bűncselekmény okainak megszüntetését szorgalmazzák, nem pedig a bűnözők életének elvételét.
De a büntetés reszocializáló dimenzióját is hangsúlyozzák.
Megfigyelendő, hogy azokban az országokban, ahol fenntartották a halálbüntetést, a kriminológusok által végzett kutatások nem erősítették meg alkalmazásának nevelő hatását. A bűncselekmények száma egyáltalán nem csökkent, ahogyan azokban az államokban sem növekedett, amelyekben eltörölték a halálbüntetést.
A halálbüntetés ellenzői azt az érvet is megkérdőjelezik, hogy annal alkalmazása a bűn elkövetéséért járó jóvátételnek, és az egyszer már kialakított jogi-erkölcsi rendhez való visszatérésnek tekinthető-e. A válaszuk egyértelműen nem:
a gyilkos halálála nem lehet jóvátétele tettének, mert ez nem adja vissza áldozata életét, és – a gyilkossal szemben alkalmazott erőszak révén – nem állítja meg magát a rosszat, és nem állítja helyre a társadalomban az imént említett jogi-erkölcsi rendet sem.
Továbbá fontos kiemelnünk a büntetés visszafordíthatatlanságát. Az ítélet végrehajtása megfosztja az elkövető megtérésre és a bűnbánatra esélyt adó időtől, hiszen mi, emberek döntünk életének bevégzéséről, nem pedig az Isten szuverén akarata szerinti időben hal meg az illető. De a halálbüntetést elvetők azt a szempontot sem tartják mellékesnek, hogy bár a vitatott ítélet-típus visszafordíthatatlan erejű, a bíróságok továbbra sem tévedhetetlenek. Vagyis hibázhatnak az ítélethozatalkor, melynek végrehajtása után viszont már nincs lehetőség semmissé tenni a tévedést.
Egyházfők a halálbüntetésről
II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa is nyilvánvalóan a halálbüntetés ellen foglaltak állást igen határozottan. Különösen elkötelezett szószólója volt a halálbüntetés eltörlésének II. János Pál pápa, akinek hatására megváltoztatták a Katolikus Egyház Katekizmusának ezen kérdésre vonatkozó passzusát. A lengyel egyházfő Evangelium Vitae című enciklikájának 1995-ös közzététele előtt a Katekizmus 2266. pontja a törvényes hatalom „megalapozott jogáról és kötelességéről” beszélt a megfelelő büntetés kiszabására, beleértve a halálbüntetést is.
Jelenleg pedig így fogalmaz: „Az Egyház hagyományos tanítása – a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve — nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel
az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől,
a tettes kivégzésének szükséges volta „immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul”. (KEK 2267).
1998 novemberében II. János Pál világszerte arra szólított fel, hogy legalább a 2000-es jubileumi évben ne hajtsanak végre egyetlen halálos ítéletet sem, majd 2001-ben ismét hangsúlyozta, hogy a mai társadalmakban a halálbüntetés nem szükséges, és teljesen el kellene törölni.
XVI. Benedek elődje nyomdokaiba lépve A Halálbüntetés Elleni III. Világkongresszushoz intézett üzenetében ezt a büntetést kifejezetten „nemcsak az élet elleni támadásnak, hanem az emberi méltóság megsértésének is” nevezte.
Ferenc pápa pedig az említett kongresszus hatodik kiadása alkalmából küldött levelében azt írta: „napjainkban a halálbüntetés elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy milyen súlyos az elítélt személy által elkövetett bűncselekmény. Sérti az élet sérthetetlenségét és az emberi személy méltóságát.
Ellentétes továbbá Istennek az egyes személyekre és a társadalomra vonatkozó tervével, valamint az Ő irgalmas igazságosságával.
Nem egyeztethető össze a büntetés valamennyi jogos céljával sem. Nem szolgáltat igazságot az áldozatoknak, hanem valójában a bosszút segíti elő. A „ne ölj” parancsának abszolút értéke van, és ugyanúgy vonatkozik az ártatlanokra, mint a bűnösökre.”
Egy másik alkalommal, a Halálbüntetés Elleni Nemzetközi Bizottság küldöttségének tartott különleges audiencián Ferenc pápa felhívta a figyelmet egy ember életének önvédelemből történő kioltása és a halálbüntetés közötti fontos különbségre:
„Bizonyos esetekben szükséges az agresszió arányos elhárítása, megakadályozva, hogy az agresszor kárt okozzon. És ez a semlegesítésére irányuló szükséglet annak kiiktatásához vezethet. Ez a jogos védelem esete (vö. Evangelium vitae, 55). Más a helyzet azonban a halálbüntetés esetében. Amikor végrehajtják, nem azért ölnek meg egy személyt, mert az adott pillanatban támadást intéz, hanem azért, mert a múltban okozott károkat.”
A pápa ekkor határozottan kijelentette azt is, hogy
„a jogállam számára a halálbüntetés kudarc, mivel arra kényszerít, hogy az igazságosság nevében öljön”.
Az Egyház tehát minden emberi életet véd, és mindet, minden körülmények között szentnek és sérthetetlennek tart.
Keresztényként egyértelműsítsük: élet és halál egyetlen ura Isten.
Még akkor is, ha az adott bűntett megengedhetetlen és kegyetlen. A társadalomból ki kell emelni a bűnözőket és az emberek védelmében következetesen és szigorúan kell fellépni a bűn ellen, ezt el is várhatjuk a hatóságok részéről. De nincs jogunk senki élete felett dönteni, elvéve a lehetőséget tőle az idővel történő esetleges megbánástól, a bűnbocsánat elnyerésétől, vagy akár a megtéréstől.
Ahogy egy elkövető üdvösségével nem tisztünk játszani, úgy a magunkéval sem érdemes.
„Ne ölj!” – ez egy hidegvérű gyilkosra és egy a törvény által engedélyezetten cselekvő, szervezett kivégzést végrehajtó emberre ugyanúgy vonatkozik. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ölni egyébként sem csak fizikai értelemben lehet, és nem is csak úgy számít bűnnek.
Forrás: pl.aleteia.org, hvg.hu, maszol.ro
hirdetés
