,,A mostani fejemmel az akkori Janihoz biztos, hogy nem mentem volna hozzá” – visszatért a Páratlan Párosok podcast! A második évad első vendégei Lackfi János és felesége, Bárdos Júlia voltak. Tizenévesen megismerkedtek, elmaradt a lánykérés, majd a kéretlen tanácsok ellenére összeházasodtak. Az azóta eltelt 34 évről beszélgettünk.
Visszatért a Páratlan Párosok podcast, ismét különleges házaspárokkal jelentkezünk nektek kéthetente a 777 YouTube-csatornáján!
A második évad első adásában Lackfi János Kossuth-díjas költő, író, műfordító és felesége, Bárdos Júlia művészettörténész, bútorfestő voltak a vendégeink.
Vidám, őszinte és mély beszélgetéssel tiszteltek meg bennünket. Szó esett fiatalkori szerelmük vicces epizódjairól, egy elmaradt lánykérésről, a tisztaságról, krízisekről, a közös ima nehézségeiről és az evangélium házasságukat formáló erejéről is.
„Miklós, engem impresszionál a húgod”
Hogy hogy ismerkedett meg a költő és a felesége? A két nézőpont kissé eltér, így emlékeznek első találkozásuk alkalmára:
Lackfi János: Én Juli egyik bátyjának voltam évfolyamtársa az egyetemen, időnként feljártam hozzájuk tanulni. Nagyon tetszett ez a család, mert hét gyerek volt és mindenhonnan előbukkant valaki egy viszonylag nagy lakásnak a zegeiből-zugaiból. Emlékszem arra a pillanatra, amikor nagyon-nagyon megilletődtem a Juli szépsége, megjelenése, jelenléte révén. Megnyomtam a liftet, a negyediken laktak, de már jött magától fel, kinyílt az ajtaja és ott állt Juli… Az nekem egy olyan pillanat volt, hogy hűha! Köszöntünk meg miegyéb, aztán próbáltam odahatni az én kedves barátomnál, hogy – ők eljárkáltak egy kisebb társasággal mozizni, koncertekre – én is valahogy becsempésszem magam ebbe a társaságba, de egy picit süketnek tettette magát, lehet azért, mert ismert engem, és féltette tőlem az aranyos húgát, de én rámenősebb voltam és mondtam neki, hogy: „Miklós, engem impresszionál a húgod”. Így közös társaságba kerültünk és rámenősen a kezembe vettem a kezdeményezést.
Bárdos Júlia: Rémlik nekem ez a „liftajtóban találkozás”, de annyira nem maradt meg. Arra emlékszem, hogy hazajöttem valahonnan és szerettem volna bemenni a konyhába és hátulról láttam, hogy ott ül egy idegen, csíkos pulóver volt rajta. Volt benne valami szimpatikus, aranyos, bár nem láttam az arcát, ez a csíkos pulóver megmaradt.
Júlia nevetve elevenítette fel a „Vörös Sün esetét”, amely alkalmával felismerték, hogy össze kell házasodniuk. Egy gáláns gesztus, egy elnézett nulla és a félretett ösztöndíj pezsgőre költése döbbentette rá a költőt arra, hogy
„ilyen nő nincs még egy a világon”, mint Júlia.
Hogy történt a lánykérés?
Lackfi János: Ez a kínos rész, mert nem történt lánykérés. Én amúgy is eléggé önmagam körül pörögtem, önző figura voltam. Az volt a meggyőződésem, hogy úgy lehet egy hölgynek imponálni, hogy lyukat beszélek a hasába. A tradicionális romantikához értettem, de az illem nemhogy nem volt az erősségem, de köszönőviszonyban sem voltunk. Akkoriban nem is dőltek mindenhonnan a mindenféle „Marry me” videók, ha valaki nézett limonádé, amerikai filmeket, akkor tudta, hogy ezt így kell, ha nem nézett, akkor meg az életben nem tudta meg, hacsak el nem mondta neki valaki vagy generációról generációra nem ment a tudás, hogy mit jelent a lovagiasság – de részemre ilyenféle tudásátadás nem történt meg.
Bárdos Júlia: Nagyon Jani irányította a történéseket, utólag kezdett fájni, hogy tulajdonképpen én hol voltam ebben a történetben. Ebből sok szép dolog született végül, de csúnya is először. A mostani fejemmel az akkori Janihoz biztos, hogy nem mennék hozzá.
De annyira örülök, hogy hozzámentem és a mostani Janitól el nem válnék egy napra sem.
Az egyetlen garanciát abban látom a házasságban, hogy Istennel nagyon szoros kapcsolatban kell lenni. A mi házasságunknál szerintem minden adott volt, hogy ez egy rossz házasság legyen. Volt is, aki ezt meg is libegtette, hogy „ez nem fog sokáig tartani, minek házasodtok össze ilyen hamar, ezek a házasságok mind tönkre szoktak menni…”
Volt sok komoly krízisünk, sok mindent fel kellett ismernünk magunkban, de hogyha mindez a Szentlélek fényében történik és az Isten jelenlétében…
Isten nem szépítgeti a képet, megmutatja őszintén, hogy mi van, és az ember jól lesújtódik, mert a szívedben rögtön érzed, hogy ez az igaz, de utána Isten gyógyít és nem hagy ott.
Júlia azt is elmondta, hogy nagyon fontos volt számára, hogy a férje hívő legyen: „nem mentem volna hozzá, ha nem tér meg” – állította. Lackfi János nem kapott vallásos nevelést, megkeresztelték és Isten hűséges volt a szövetségkötésükhöz.
A jegyesoktatás alatt mélyült el a hite, ami záloga volt Juli oltárnál kimondott igenjének.
„Isten megáldja a tisztán házasodókat”
A tisztaság kérdéséről Júlia elmesélte kislányuk szemlélődésben kapott képét a házasságról:
Júlia: Nagyon nagy ajándék, ha valaki tisztán tud menni a házasságba, és olyan sok ígéret van ahhoz, hogy Isten mennyire megáldja a tisztán házasodókat. A kislányunknak szoktak lenni saját kis szemlélődései, azt mondja, hogy ilyenkor kinyílik a menny és ő beláthat, olyan érdekes dolgokat mesél, nem tudom elképzelni, hogy kitalálja, mindig az az érzésem, hogy tényleg Istennel beszélget. Egyik reggel futott le a lépcsőn, hogy elmondja, azt látta, hogy egy férfi meg egy nő táncolnak és az egész menny tapsol körülöttük, egy nyolcszögletű fém valami ide-oda gorul. És azt mondta neki Isten, hogy ez egy házaspár, akik már meghaltak, de még a mennyben is ünnepli Isten a házassági évfordulójukat, mert ez annyira fontos Neki.
A költő felesége szerint Isten nagyon nagyra értékeli a szentségi házasságokat és a tisztaságban köttetett szövetségeket igazán megáldja.
„Az én barátaim a házasságomnak is a barátai?”
A költő a házasságuk 34 éve alatti tűz megőrzéséről egy gyakorlati tanácsot is megosztott:
János: Mihalec Gábor párterapeuta szokta mondani, hogy például az én barátaim a házasságomnak is a barátai-e? Ő mondott egy olyan durva módszert, hogy írjam fel a barátaimat egy papírra és tételezzem fel, hogy én félrelépek vagy fontolgatom a félrelépést, elmondom az illetőnek és kérem, hogy tartsa meg a titkot – és aki megtartaná a titkot, azt kihúzom a listáról. Merthogy ő lehet, hogy azt gondolja, hogy az én barátom, de a házasságomnak nem. Jobban az én barátom, mint a házasságomé, és ha én tényleg a házasságomban vagyok teljes ember, akkor nekem ne legyen így a barátom. Mi akkor még nem tudtunk ilyen trükköket, de valahogy természetes úton elkoptak, lekoptak ezek a barátságaink és nem sikerült ezeket újra életre kelteni, amely barátságok nem voltak a házasságunknak is a barátságai.
„Évtizedekig nem tudtunk ketten jól imádkozni”
Júlia kimondottan hangsúlyozta az ima, azon belül is a közös ima erejét, nem elhallgatva, hogy számukra ez nem volt egy egyszerű folyamat: „rengetegszer sírva aludtam el amiatt, mert nem tudtunk együtt imádkozni”- vallotta be a költő felesége. Nekik sokat segített a rózsafüzér és az, hogy tudatosították, „a gonosz mindent megtesz, hogy ne tudjon együtt imádkozni a házaspár, mert kettejük imájának olyan ereje van, hogy azzal nem tud szembeszállni”. Kitartottak és a közös igehallgatás, rózsafüzér csodákat tett a közös imaéletükkel. Az evangéliummal történő elmélkedés gyógyítóan hatott a házasságukra, sok krízist és nehézséget oldott fel bennük az ige. A sebzettségeik egymást triggerelték, de a hitbeli fejlődéssel sok problémát megoldottak. Mindketten megosztottak szemlélődő imában kapott képeket, melyeken keresztül Krisztus formálta a házasságukat.
A családi élet kihívásai melletti kapcsolatápolásról, áldozathozatalról, öt gyermekük hitbeli neveléséről és a hivatásukkal való szolgálatukról, valamint egymás szeretetben való hordozásáról is meséltek a Páratlan Párosok podcastban. A teljes adást IDE kattintva érhetitek el.
Iratkozzatok fel a 777 YouTube-csatornájára, like-oljatok a videót és nyomjátok meg a kis csengő-ikont is. Kéthetente jelentkezik a Páratlan Párosok podcast második évada!
hirdetés
