Jegyesség igen, összeköltözés nem – Papp Miklós elköteleződésről, lánykérésről, időhúzásról

A Papp podcastel legújabb részében a jegyességről beszélgetettünk Papp Miklós görögkatolikus pappal és családapával. Ez az a sorozat, amelyben végigjárjuk a párkereséstől egészen az idős korig a különböző életszakaszokat. A podcastet nézhetitek, hallgathatjátok is – de elkészítettük a vázlatos leiratot is, hogy ha inkább olvasni szeretnétek, arra is legyen lehetőségetek.

A jegyesség jelentése és célja

„A jegyesség egy több évezredes emberi találmány, a történelemben a házasság előtt mindig is volt jegyesség, amikor gyűrűt küldtek egymásnak. Tulajdonképpen itt készülünk egy új identitásra, a „mi” identitásra. Eddig éltem egyedül, meg te is, most pedig megszülünk egy új identitást. Ehhez idő kell. A jegyesség egy ideiglenes állapot, az összeköltözéssel pedig elveszítjük a jegyességnek ezt a készületi fázisát, illetve az esküvő újdonságát is. „Miért kössünk templomban házasságot, hiszen semmi új nem fog történni, csak papír…” A jegyességből és a házasságból is veszít az, aki összeköltözik az esküvő előtt. 

hirdetés

A jó összeköltözés nem garancia arra, hogy ebből jó házasság lesz, illetve az összeköltözésből való szétválás ugyanolyan fájdalmas, mint egy válás. A jegyességből sem könnyű kiszállni, a gyűrűt visszaadni, de együttélésből kiszállni az még ennél is fájdalmasabb tud lenni. A jegyességnek az emberiség számára van egy komoly értelme, úgy gondolom, hogy ezt nem lenne szabad átugrani. Ez az időszak arra való, hogy a diákszerelmek után elkezdjen valakivel komolyabbá válni dolog, köteléket kötnek: jó ez a szó köt, kötél – a kötelet mindig szálakból kötjük össze, a jegyességnél pedig ezeket a szálakat elkezdjük szépen lassan összekötni.  Ha azt látod a jegyesség idején, hogy emellett az ember mellett én több vagyok, fejlődök, erkölcsömben, a vallásomban jobb vagyok, akkor ez egy jó vélelmet jelent, hogy érdemes vele házasságot kötni. De ha én szorongok mellette, kifordulok önmagamból, úgy érzem, hogy birtokol, túlságosan rám telepszik és féltékeny állandóan és azt érzed, hogy könnyebb lenne nélküle, akkor ott el kell gondolkodni, hogy tényleg összeilletek-e. 

Minden emberi élet egyedi film – benne drámai és komikus jelenetekkel -, lehet, hogy valaki máskor talál rá a párjára, más az életkora és az élethelyzete. A jegyesség mindenképpen már egy bizonyos érettséget feltételez, éretlen tizenévesen semmi értelme. Fontos, hogy ekkor már megtörténjen a serdüléskori leválás a szülőktől, autonóm személy legyen az illető, aki egy kapcsolatot tud működtetni. Ha ez mind megvan és maga a kapcsolat is megérett, akkor eljött az idő, hogy a jegyességre továbblépjenek. 

Döntés, érettség és időzítés

A nők tisztában vannak vele, hogy a petesejt egyszer el fog fogyni, ha szeretnének családot alapítani, akkor „időben” el kellene kezdi szülni. A férfi biológia ráérős, ennyi biológiai alapja van annak, hogy a fiúk halogatósabbak, a lányok kevésbé. Viszont ultimátumot nem lehet adni a másiknak: „Fél éven belül elveszel vagy nem, az összes barátnőmet már elvették!” – mert akkor kényszer szaga lesz a történetnek. Viszont olyan közléseket lehet mondani, hogy „Nekem van egy jövőképem, szeretnék lépni előre, jössz-e velem?”. A szakirodalom is azt írja, hogy a közös jövőkép nagyon fontos: hogy a sebesség nem egyforma, azon lehet picit segíteni. A házasság egy szövetség, amit ketten kötnek, egyedül nem lehet belehúzni a másikat a jegyességbe és a házasságba sem.

Amikor egy ilyen nagy döntés előtt állunk, akkor előkerülnek gyermekkori dolgaink, hogy mennyire tudunk biztonságosan kötődni, illetve mennyire vagyunk elkerülők. Egy egészséges szorongás mindenkiben van, emlékszem, hogy amikor én házasodtam, akkor aznap felkeltem és azt mondtam: „Édes Istenem, én ma ezt a nőt elveszem egy életre, te jó ég!” Az embernek a döntéstől van egy félelme, bizonytalansága, de ez jó, hiszen egy köd van előttünk, mit tudhatjuk, hogy Isten milyen lapokat oszt majd a jövőnkre vonatkozóan. A szorongás egészséges, de a páromban legyek biztos. Ha viszont a kapcsolattól és az elköteleződéstől félek, akkor gond lehet.

Nem mindegy, hogy mitől szorongunk: az alapok vagy kisebb dolgok miatt. Piti, egyedi hiányosságok, sebek, púpok miatt izgulsz vagy alapok miatt? El fogod tűrni, hogy nem tud palacsintát sütni, de ha például erőszakos veled, tárgyként kezel, nem bízik benned és nem tisztel, akkor azt nagyon komolyan kell venni. Ha az alapok rendben vannak, az egy békességet kell, hogy adjon.

Közösség, visszajelzés, felkészülés

A jegyességet komolyan kell vennie a párnak, így kell belemennie. Ebben még mindig benne van, hogy ha nem jön össze, akkor jobb most visszadni a gyűrűt, mint egy válóperen végigmenni. Lehet úgy kiszállni egy jegyességből, hogy az ember érett identitással megy tovább. De egy jegyességet felbontani fájdalmas dolog, főleg talán a nőknek. Éppen ezért kell úgy belemenni magába a jegyességbe is, ha az ember testestül-lelkestül komolyan gondolja, szánalomból nem lehet igent mondani. A házasság nem szanatórium, hogy szánalomból felkarolom a másikat, társnak kell lenni, egyenrangúnak: a karitász az egy másik szolgálat, de a házasság nem erre való. A jegyességben természetesen van egy ideiglenesség, de pontosan erre való: ha megvan az a mustármag, hogy őszintén szereted a másikat és van egy realitása – nem csak romantikuis álmodozás ez -, akkor mondhatsz igent, de ezen dolgozni kell. A jegyesség nem csak passzív várakozás és nem is csak az esküvő megtervezése, hanem dolgozni kell és kiderül, hogy szorosabbra fűzik ezt az ideiglenes állapotot vagy nem. 

A családom, a barátaim és a szeretteim azok ismernek engem – többen közülük pici korom óta. Tudják, hogy én ki vagyok, és ha ehhez a szerető körhöz én hozom és bemutatom a kedvesemet és ők szinte rögtön el tudják fogadni az egy jó jel. De ha ez a két „csapat” – tehát a család, a barátok és a párom – taszítják egymást az felkiáltó jel. Mintha valamelyik szeretet nem lenne igaz, mintha valahova máshogyan játszanék, más milyen lennék. Ha önmagamat adom minden irányba, akkor akiket szeretek azok egymással is könnyen tudnak barátkozni. Amikor mi házasodtunk, akkor a barátainkkal mi is izgultunk, hogy ki milyen hölgyet hoz be a baráti társaságunkba, vajon mennyire fognak bennünket a feleségek kiszippantani a baráti körből, de olyan örömmel nyugtáztuk, hogy hasonló nőket vettünk el. Nem lényegtelen a család és a baráti kör visszajelzése, komolyan kell venni, hogy ez a két szeretet mennyire lesz kompatibilis.

A jegyesoktatásról

A jegyesoktatást hála Istennek egyre komolyabban veszik az egyházak. Nincs tartalmi különbség a görög és a római jegyesoktatás között, nyilván a szertartás maga az más. Én azt tartom fontosnak, hogy mind a papok, mind más házasápárok bevonódjanak a jegyesoktatásba: egyre komolyabban vesszük, professzionálisabban, egyáltalán nem kipipálandó dolog ez. Olyat is látunk, hogy a jegyesoktatás alatt gondolkodnak el azon, hogy érdemes még halasztani az esküvőt, tükröt tartanak egymásnak. Voltak olyan nagyon nehéz eseteim, amikor mondtam, hogy én még várnék a helyükben. A házasság szabad döntés, én nem mondhatom meg, hogy ne kössenek házasságot, de annyit igen, hogy még érdemes érniük, tanulniuk. Az Egyházban nincsen válás, ezért komolyan is adunk össze, ezért kell komolyan vennünk a felkészítést. A jegyesoktatásnál tényleg történik valami, a párok hosszan átbeszélik amiről mi beszélgetünk, komoly döntéseket is hoznak ilyenkor. 

Az ideális jegyesség hossza

Nagyon nehéz arról bármit is mondani, hogy mennyi idő az ideális jegyesség: a 6-10 hónap biztosan kevés, szeretnénk ha legalább egy év eltelne, menjen le a négy évszak, az első ünnepek. Nem jó viszont, ha ez 5-10 év, hiszen a jegyesség egy átmeneti időszak, történjen meg a magasabb szintre lépés. Kifejezetten nem jó, ha a jegyesség csak esküvőszervezésről szól. Legyen meg a szálaknak az összekötése, a belerakott idő és munka abba, hogy mennyire illünk össze és mennyire van meg a közös jövőkép. Ha jóknak látszanak a gyümölcsök, akkor kezdjük el szervezni az esküvőt. Azt is szeretjük – bocsánat, hogy így mondom -, hogy ha van egy nagyon komoly vita az esküvő előtt, ahol igazán egymásnak mennek és alapokig megkérdőjeleződnek a dolgok: vajon mi győz, milyen értékek győznek és hogyan tudjuk kezelni a konfliktusokat? Ez jó ha az esküvő előtt már kiderül. 

Elfelejtjük egy kicsit azt, hogy a házasság az egy nagy közös utazás, ahol nem minden rajtunk múlik: nem úgy működik, hogy mi megtervezzük, legyártjuk. Ez már a gyermekek fogantatásánál sem mindig így történik, de jöhetnek betegségek. Nem úgy működik, hogy mi legyártjuk magunknak és kérünk mellé egy kis szenteltvizet. Elkezdődik egy kettős szövetségkötés: egymással a párunkkal és mi ketten Istennel, tehát egy páros szövetségkötés. Ez gyönyörű szép! Isten, aki eljegyezte az  Egyházat, jegyesi szerelemmel szereti az Egyházat, aki a menyasszony – ebbe a jegyesi szerelembe illeszkedik a mi jegyességünk és házasságunk. A keresztény jegyesség attól más, hogy mi másra készülünk: mi nem egyszerűen egy polgári házasságra készülünk egy kis szenteltvizzel, hanem egy szentségre. Mi ketten szövetségben akarjuk végigvezetni ezt a házasságot Istennel.

Isten az embert örömre teremtette, a házasság és a jegyesség is az örömről szól. Van-e igazi örömöm, olyan mély, lelkiismeretes, nem csak olyan romantikus, érzelmi öröm? Ha ez ott van, akkor ez az isteni jel. Volt olyan esetem, aki lekéste a fekete 7-es buszt és azt vélte jelnek, hogy megszakítsa a jegyességét: nem szeretjük, amikor profán jelekből csinálnak Isten akaratát. Az igazi jeleket kell nézni, az igazi gyümölcsöket. 

Biztosan a másik az igazi?

Naponta tudnánk tanácsot adni a jó Istennek, hogy mit, hogyan kellene csinálnia. Például miért teremtett pókot? De ami fontosabb: miért nem úgy van a párkeresés, hogy amikor ivarérettek lettünk és elkezdünk párt keresni, akkor a nő homlokán felgyulladna egy felirat például, hogy „ez Papp Miklósé és tűnés onnan mindenkinek.”? Nem kellene házasság előtt szerelmi kudarcokba belebonyolódni, csomó sebet megúsznánk az esküvő előtt – és lehet utána is – ha tudnánk, hogy az Isten kit kinek teremtett. Csak közben elveszne a szabadság. Isten engedi, hogy mindenki szabadon válasszon, azt áldja meg az esküvőn. A szívünket olyannak teremtette Isten, hogy valóban tudnánk mást is szeretni. Ez egy döntés lesz, én egy ember mellett döntök: kezemet az eke szarvára teszem és már nem nézek hátra. Kell lennie egy hitnek, hogy eggyel ha minőségi boldogságot élek meg az mindent pótol. Nem a mennyiségre törekszünk, hanem eggyel törekszem minőségi, szentségi kapcsolatra.  Akikre nemet mondtunk, azok egy életen át elkísérnek – olykor kísértenek… Ha az ember eldöntötte, hogy ő az enyém, akkor ez a kérdés már nem jöhet elő, hogy mi lett volna, ha a Hufnágel Pistával kötök házasságot. Legfeljebb emlékként, fantáziaként jön elő, de nem valódi, reális kísértésként. 

Felelősség

A döntésnél a biológiát tessék komolyan venni: mi keresztények vagyunk, a mi Istenünk test lett. A testi dimenziót a döntésből nem szabad kihagyni, nem csak a házasság kérdésénél, hanem a munkánál, szakmánál, sportnál, öltözködésnél sem. A testet komolyan kell venni. A másiknak az ideje múlik, nem lehet lopni a másiknak az idejét. Azzal hogy én halogatom a döntést egyrészt lopom az ő idejét és magamtól is lopom az időt, és ellopom a meg nem született gyermekeket is ellopom. Lehet, hogy egy másik férfitól szült volna már 2-3 gyermeket, de te még mindig nem tudod eldönteni, hogy mit tegyél. Ez az igazi lopás, amikor az ember a másiktól sanszot, jövőt, gyerekeket lop el. Nem az a nagy lopás, hogy loptunk egy kis pénzt és majd visszaadjuk: mindig a korrupcióval vagyunk „odavissza”, de nem az a legnagyobb baj – persze az is baj! Amikor sanszokat, életpályákat lopunk az az igazi lopás. Ezzel a túl hosszú jegyességgel nem lehet, hogy meglopom a másikat – és saját magamat is? Ha a másik állandóan új kifogásokat talál, akkor kiderülhet, hogy itt valami hazudozás van, elkerülő kötődés van, lehet magának sem meri ezt bevallani. Egy közös jövőképet akarunk, lehet nem ugyanabban a ritmusban lépkedünk, de kérdés, hogy a másik is akarja-e, látom-e rajta a fejlődést? Ha látok rajta fejlődést az megnyugtató. 

Szexualitás a jegyesség alatt

Ha több az elköteleződés, akkor a testi gyöngédségből lehet több. Viszont van egy piros vonal: a teljes szexuális kapcsolat az csak a házasságra tartozik, a jegyesség ennek nem ideje. Lélektan szempontjából is mondom: a teljes szexuális kapcsolat belehazudik egy olyan harmóniát, ami a valóságban nincsen meg. Amikor tényleg együtt élnek akkor derül ki számukra, hogy a jó szexualitás önmagában véve nem tudja megtartani a házasságot, hanem ott fontos lesz a „fília” is, az intelligens szeretetet és a spiritualitás is.  Szexuális kapcsolat nélkül mindig könnyebb a kiszállás egy jegyességnél: fájdalommentesebb és könnyebb azt mondani, hogy ezt a jövőt nem szeretném veled folytatni, minden megbántás nélkül. A korai szexualitás beleragaszt a kapcsolatba, amiből utána sokkal nehezebb már kiszállni. 

Bátorítás

A szeretet gyümölcsöket akar, nem akar meddő lenni. Ez egy szerzetesre igaz, szeretet nélkül nem lehet üdvözölni. Szeretnél-e minőségi gyümölcsöket? Az alma nem érik meg egy perc alatt a fán: a jegyességet és a házasságot is időben el kell kezdeni. Ha érett ember vagy, ha kapcsolatotok legalább egy – másfél éve tart, akkor el lehet kezdeni a jegyességet. Be kell menni a templomba és Istennel szövetséget kötni, elmondani Neki, hogy szeretnéd eljegyezni a kedvesedet, és Ő hogyan látja? Ha megjön Isten bólintása – Ő röviden beszél mindig – akkor menjél bátran, csináld!

hirdetés