Sokan úgy tartják, a januári rendkívüli konzisztóriummal kezdődött el igazán XIV. Leó pápasága. Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő szerint az esemény már nem az örökségről, hanem a pápa saját útjáról szólt.
XIV. Leó pápa január 7–8-ára rendkívüli konzisztóriumot hívott össze. Kezdjük az alapoknál: mi is pontosan a konzisztórium, és mitől rendkívüli?
A konzisztórium a Bíborosi Kollégium közgyűlésének egyik fajtája, amit a pápa hív össze. A bíborosok feladata az Egyházi Törvénykönyv szerint, hogy egyénileg és testületileg is támogassák a pápát – a konzisztórium ennek a testületi segítségnek az intézményes kerete. A Bíborosi Kollégium közgyűléseinek különböző formái vannak. Széküresedés idején a bíborosok általános kongregációkon vesznek részt, ezeknek egy szűkebb formája a konklávé, ahol kizárólag a 80 év alatti bíborosok vesznek részt, és a pápa megválasztása a cél. A konzisztórium ezzel szemben a pápa elnökletével működő fórum.
A konzisztóriumnak két fajtája van: rendes és rendkívüli. A rendes konzisztórium elsősorban a Rómában tartózkodó bíborosokra vonatkozik, és súlyos, de gyakrabban előforduló ügyek megtárgyalására szolgál, illetve ünnepélyes cselekményekre. Ilyen az új bíborosok kreálása vagy a szentté avatások elrendelése.
hirdetésPéldául egy ilyen rendes konzisztóriumon jelentette be XVI. Benedek pápa 2013-ban a lemondását.
A rendkívüli konzisztórium ezzel szemben akkor kerül összehívásra, amikor az egyház különleges szükségletei vagy igazán súlyos ügyek ezt indokolják. Ilyenkor az összes bíborost meghívják a világ minden részéről, nemcsak a Rómában élőket. Ez önmagában is jelzi az esemény súlyát. Ehhez komoly ok szükséges, hiszen a bíborosokat a világ minden részéről Rómába hívni nagy horderejű döntés. A bíborosok számára lényegében kötelesség a részvétel, s a pápa meghívására általában igyekeznek is eleget tenni, hacsak egészségi vagy más komoly akadály nem merül fel.
Figyelembe véve, hogy Ferenc pápa nem gyakran döntött a rendkívüli konzisztórium összehívása mellett, ez inkább a bíborosok igénye volt a pápa felé vagy XIV. Leó pápa kifejezett kéréséről lehetett szó?
A kettő találkozásáról van szó. Már a konklávét megelőző általános kongregációkon is elhangzott, hogy az új pápának gyakrabban kellene a konzisztóriumot összehívnia. Ferenc pápa idején elsősorban az ünnepélyes konzisztóriumok domináltak, míg valódi tanácskozó jellegűből csak kettő volt: egy 2014-ben, a családszinódus előtt, és egy 2022-ben, a Római Kúria reformjának kapcsán. Ez tehát egy régóta megfogalmazott igény volt, amelyet XIV. Leó pápa most magáévá tett és megvalósított.
A pápa négy témát jelölt ki, a liturgia és a Kúria reformja az idő szűke miatt kimaradt, az Egyház és az evangelizáció, valamint a szinodalitás témája volt a tanácskozás középpontjában. Van-e Ön szerint jelentősége annak, hogy mely témák kerültek napirendre?
A pápa négy témát javasolt: az evangelizációt, a Kúria reformját, a szinodalitást és a liturgiát. A bíborosokra bízta annak eldöntését, hogy a rendelkezésre álló időben melyik kettőt tárgyalják meg. Túlnyomó többséggel az evangelizációra és a szinodalitásra esett a választás. Ez jól mutatja, hogy a bíborosok mit tartanak az egyház jelenlegi legégetőbb kérdéseinek. A pápa jelezte, hogy a másik két témára is sor kerül majd, a következő konzisztóriumot június végére tervezik.
Tudunk valamit arról, hogy konkrétan mi hangzott el ezen a konzisztóriumon, vagy hogy milyen közvetlen következménye lehet?
A konzisztórium nem döntéshozó, hanem tanácskozó „műfaj”. Nincs zárónyilatkozat, és nem célja konkrét határozatok elfogadása. A résztvevőket nem köti olyan szigorú titoktartás, mint egy konklávén, de a hivatali titoktartás természetesen érvényes. Ennek ellenére több bíboros is – igaz szűkszavúan – de beszámolt arról, hogy nagyra értékelték a pápa hozzáállását: azt, hogy nem irányítani akarta a beszélgetést, hanem meghallgatni őket. Ez sokak szerint a szinodális kormányzás igen konkrét jele volt.
Fotó: Dreamstime
Az egyik témakör címe „Evangelizáció és misszió az Egyházban az Evangelii gaudium fényében” volt. Vajon mire helyeződött a hangsúly itt?
Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű buzdítása óta az evangelizáció érdekében az egyház egész struktúráját és működését a misszió szolgálatába kell állítani. Ma már kevés olyan terület van a világon, ahol a kereszténység egyáltalán nem jelent meg, viszont egyre több helyen van szükség az úgynevezett új evangelizációra: a hagyományosan keresztény, de elvilágiasodott társadalmak megszólítására.
A jezsuitákhoz köthető America Magazine egyik írása azzal a hangzatos címmel jelent meg, hogy a konzisztóriummal kezdetét vette XIV. Leó pápasága, arra célozva, hogy ez már a saját útja, nem pedig egy örökség. Osztja ezt a véleményt?
Bizonyos értelemben igen. Az első hónapok nagyrészt örökölt programokról szóltak: a szentév eseményeiről, még az első apostoli látogatását is Ferenc pápától vette át. Most viszont már világosan kirajzolódik, hogy XIV. Leó pápa milyen irányba szeretné kormányozni az Egyházat. A konzisztórium rendszeres összehívása, a bíborosokra való tudatos támaszkodás és a szinodális kormányzás hangsúlyozása mind azt mutatja, hogy saját kormányzati stílust alakít ki. Ezzel megvalósítja azt a szellemiséget, amit Ferenc pápa szorgalmazott, de ő maga nem így csinált. Ráadásul az elkövetkező időszakban a Római Kúria különböző pozícióira is új vezetőket kell kineveznie, kulcskérdés lesz, hogy kiket jelöl ki.
Nyilván a legtöbb embert az foglalkoztatja, hogy XIV. Leó mennyiben lesz más pápa mint Ferenc pápa volt. Az eddigi eltelt hónapokból mit lehet leszűrni?
Ez a konzisztórium jól megmutatta XIV. Leó pápa stílusát: egyrészt használja a hagyományosan pápát segítő intézményeket, viszont olymódon, amely ténylegesen megvalósítja a Ferenc pápa által szorgalmazott stílust, a szinodális kormányzást. Amikor az első hónapokban a Szinódus Általános Titkárságát fogadta, akkor kijelölte, hogy hogyan értelmezi a szinódust és a szinodalitást, s ezt látjuk a tetteiben is.
A liturgiában látványos különbség, hogy él a pápai megjelenés hagyományos formáival. Ez nem egyéni ízlést tükröz a részéről, hanem annak a kifejezése, hogy alázattal elfogadja a pápasággal járó hagyományt, ami például a mozettában és egyéb kiegészítőkben is megjelenik. A napokban lehetett először látni az új feruláját, azaz pásztorbotját, amely stílusában utal a VI. Pál pápa óta használatos, jól ismert ferulára, de mégis új, kifejezetten az ő kérésére készült.
Ezekből a gesztusokból az látszik, hogy leginkább Szent II. János Pál pápát tekinti mintának.
Az is észrevehető különbség, hogy XIV. Leó pápa a mai napig aktívan benne él az ágostonos közösségében. A rend központja a Vatikán mellett van, a mostani lakóhelyétől néhány méterre, gyakran találkozik is a rendtársaival, például a karácsonyi ebéd során is meglepte őket. Ferenc pápa ezzel ellentétben ennél jóval ritkábban érintkezett a római jezsuitákkal, az apostoli látogatásai során ugyanakkor igyekezett meglátogatni az ott élő rendtársait.
Feltűnő, hogy a II. Vatikáni Zsinathoz másként nyúl vissza: a szerdai általános kihallgatásokon új hittanóra-ciklust indított, amelyben kifejezetten a zsinat dokumentumait akarja újraolvasni. Ez azért nagyon fontos, mert bár mindenki hivatkozik a zsinatra, maguk a dokumentumok valójában kevéssé ismertek, és az elmúlt évtizedekben inkább a zsinat úgynevezett szelleme volt az irányadó. Ferenc pápa idején időről időre még az a gondolat is megjelent, hogy bizonyos értelemben túl kellene lépni a II. vatikáni zsinaton. A szinodalitás körüli viták némely esetben már ezt az irányt jelezték. XIV. Leó pápa viszont láthatólag nem ezt az utat választja: visszatér a zsinat alapdokumentumaihoz, és azok következetes megvalósítását tartja prioritásnak.
hirdetés
