A Kamaszok című sorozat kapcsán nemcsak a film által felvetett problémákról, hanem a tinédzsereket érintő általánosabb kihívásokról is beszélt Schindler Zsófia pszichológus a 777-nek. A szakember, aki maga is évekig dolgozott serdülőkkel, kitért az online bántalmazás veszélyeire, az önértékelés fontosságára a közösségi média korában, a fiúk férfivá válásának nehézségeire, valamint az Andrew Tate-jelenségre is. Schindler Zsófia hangsúlyozta: a legfontosabb, hogy a fiatalok érezzék, szükség van rájuk, és az életüknek célja van. A téma a gödöllői tragédia miatt sajnos még inkább aktuális.
Mi volt számodra a legelgondolkodtatóbb a Kamaszok című sorozatban?
Számomra a főszereplő személyében rejlő kettősség volt a legelgondolkodtatóbb. Amikor a néző először találkozik vele, egy riadt kisfiút lát, azonban hamar kiderül, hogy Jamieben rengeteg más érzés is kavarog, amelyről a legközelebbi hozzátartozói sem tudnak. Évekig dolgoztam a sorozatban bemutatott korosztállyal és magam is tapasztaltam, hogy mennyi minden zajlik bennük – félelem, szégyen, düh –, amit gyakran nem tudnak kivel megbeszélni, feldolgozni.
Mit gondolsz, hogyan lehet a gyerekekre irányuló online bántalmazást megelőzni – vagy ha már kialakult, hatékonyan kezelni?
Az online bántalmazás jellemzője, hogy nem feltétlenül annyira nyilvánvaló, hogy az a szülőknek vagy a tanároknak feltűnne. Amikor például az iskolaudvaron történik bántalmazás, arra könnyebb felfigyelni, ám az online felületek és platformok gyakran sokkal zártabb teret biztosítanak, amelybe nem mindenki nyer betekintést. Előfordulhat, hogy a felnőttek nem is tudnak róla, vagy – ahogy azt a sorozatban is láttuk – olvasnak egy kommentet, de nem tudják értelmezni anélkül, hogy a gyerekek „lefordítanák” számukra. Ezért
a kezelés legfontosabb mozzanata, hogy megtörjük az online bántalmazásra jellemző titkolózást.
Nem „ciki” és nem „árulkodás” szólni egy felnőttnek, hanem a leghasznosabb dolog, amit egy gyerek tehet. Felnőttként csak akkor vagyunk képesek biztosítani a fiatalabbak testi-lelki épségét, ha tudunk arról, ami körülöttük és bennük zajlik. A megelőzés és a kezelés szempontjából is fontosnak tartom egy olyan kultúra promotálását az iskolákban, amely összefogásra és az erősségeink kiaknázására épül. Meg kell mutatnunk a fiataloknak, hogy nem attól erősek, ha bántják egymást. Mindenki rendelkezik olyan talentummal, amelyet kamatoztathat a saját maga és a környezete javára. Ez sikerélményt nyújt, kompetenciaérzést ad és büszkeséggel tölt el egy gyereket, s ami a legfontosabb, azt üzeni, hogy szükség van rá.
Fotó: Nagy Dorina Noémi
Milyen lelki következményei lehetnek az online zaklatásnak a serdülőkorban?
A cyberbullying bizonyítottan növeli a szorongás, a depresszió és az öngyilkosság kockázatát, ezért minden esetben komolyan kell venni. Az érintettekre jellemző
a szégyenérzet, a kitaszítottság és az izoláció érzése, melyek mind hozzájárulnak egy csökkent önértékeléshez.
Szülőként vagy tanárként intő jel lehet, ha izolálódni látunk egy diákot, vagy azt tapasztaljuk, hogy a társai szándékosan kerülik. Felfigyelhetünk arra is, ha egy gyerek rendszeresen leminősíti saját magát, „nekem ez úgysem megy”, „én egy rakás szerencsétlenség vagyok”. Ezek persze nem jelentik automatikusan, hogy az illető bántalmazás áldozata, de attól függetlenül is figyelmet érdemel.
Hogyan tudja egy fiatal megőrizni az önértékelését egy olyan világban, ahol a lájkok, a kommentek sokszor értékmérővé válnak?
Ahogy az előző kérdésben utaltam rá, szerintem nagyon fontos kiaknázni a gyerekek tehetségét. Mert lájkokat gyűjteni nem az. De focizni, festeni, gitározni annál inkább. Mindenki jó valamiben és az a valami képes azt a fajta sikerélményt nyújtani, amitől megerősödik az önértékelés. A VIA karaktererősségek teszt (online ingyenesen elérhető) is egy fantasztikus módja annak, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen egyedi erősségekkel rendelkeznek. Végső soron azonban azt gondolom, akkor tudjuk igazán függetleníteni magunkat a lájkok számától, ha minél kevesebb időt töltünk az adott platformon. Hiszen felnőttként is emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy egy durva komment nem rólunk szól, egy tizenévesnek viszont, aki számára a legfontosabb a csoporthoz tartozás, még nehezebb jól kezelni egy-egy helyzetet. És nem is biztos, hogy akkor tettük jó helyre a fókuszt, ha arra koncentrálunk, hogyan viseljük el a bántást, hanem ha hangsúlyozzuk az offline élet nyújtotta önfeledtséget és szabadságot.
A sorozat a férfiasság témakörét is érinti. Hogy látod, mennyire tudnak ma a fiúk férfivá válni? Mi befolyásolhatja ezt?
Azt gondolom, a férfivá válás ma több szempontból is kihívás a fiúk számára. Sokan, sok különböző okra vezetik vissza, nekem talán Philip Zimbardo pszichológus szempontjai a legrealisztikusabbak. Ő az apátlanságot, a technológia rohamos fejlődését, az iskolarendszer sajátosságait, valamint az egyre több, nőkre fókuszáló jogszabályt nevezi meg, amikor arra reflektál, hogy miért küzdenek a férfiak világszerte nehézségekkel. Szerinte az internetes játékok és pornográf anyagok is túl nagy vonzerővel bírnak, miután jóval kevesebb kihívást tartogatnak, mint a valóság.
Ha pszichológusként egyetlen dolgot kellene megneveznem, talán a jó példaképek hiányát emelném ki.
A fiataloknak ritkán nyílik lehetőségük olyan férfiakhoz kapcsolódni, akik egy egészséges férfiasságot modelleznek a számukra.
Egészséges alatt azt értem, hogy szabad használni az erőnket, tesztelni a határainkat, dühösnek lenni, de ugyanúgy rendben van az is, ha sírunk, szomorúak vagyunk és az érzelmeinkről beszélgetünk. Mindkettő bőven belefér a férfiasságba, csak sajnos ritkán látunk rá jó példát.
Hogyan látod pszichológusként és keresztényként az Andrew Tate-jelenséget?
Andrew Tate egy olyan fajta férfiasságot hirdet, amely nem összeegyeztethető a kereszténységgel, még akkor sem, ha muszlimként rendszeresen elismerően beszél Jézusról. Krisztus ugyanis úgy erős, hogy önmagát adja. Úgy legyőzhetetlen, hogy feláldozza magát. A leghatalmasabb, de mégis szolgálni jön. Azt mondja magáról, hogy „szelíd és alázatos szívű”. A Tate-testvérek ennek szöges ellentétét képviselik.
Fotó: Nagy Dorina Noémi
Miért lehet vonzó sok fiú számára az a fajta maszkulinitás, amit ő képvisel?
Mert úgy tűnhet, hogy amit elért, az másnak is sikerülhet, feltéve persze, ha követi a példáját. Luxusingatlanok, sportautók, nők, autoritás. Ő erre kínál receptet, s ki ne szeretne jólétben élni és mások elismerését kivívni?
Milyen keresztény választ tudunk adni arra az elveszettségre, kétségbeesésre, amelyet a sorozatban látunk a kamaszokon?
Amikor tinikkel dolgoztam, soha nem mondták ki, de azt tapasztaltam, hogy egy dolgot akartak megélni: hogy szükség van rájuk. Hogy nem teher a jelenlétük, a viselkedésük, a kérdéseik, de akár a dühkitörésük sem. Hogy jó, hogy vannak és ők is tudnak nyújtani valamit másoknak, még ha valószínűleg nem is így tekintenek magukra. Ezért ez a mi feladatunk felnőttként és keresztényként, hogy megmutassuk a gyerekeknek: az életüknek célja van, Isten különböző talentumokkal áldotta meg őket és nélkülük szegényebb lenne a világ.
hirdetés
