Elveszítettél valakit, aki fontos volt számodra? Régóta gyászolsz és nem látsz ki a mérhetetlen bánatból, amit a hiány okoz? Szorongat a gondolat, hogy egyszer elveszíted a szeretteidet? Az alábbi versek nekem sokat segítettek a gyász feldolgozásában, remélem, Neked is egy kis vigaszt tudnak nyújtani.
Több mint egy éve, hogy meghalt a nagymamám, az első ember az életemben, akinek a halálát átéltem és fel kellett dolgoznom. Keresztényként tudunk mibe, illetve kibe kapaszkodni a gyászban, jelentős reményünk van a viszontlátásra. Ezt az ígéretet igazolják ezek a versek is. Úgy érzem az alábbi sorokat olvasva, mintha Mama szólna hozzám általuk. Talán Neked is üzenni szeretnének fentről, hogy felitassák könnyeidet, megnyugtassák sajgó szívedet és megerősítsék benned a tudatot: Jézus már legyőzte a halált.
Az első vers szerzője, – a közhiedelemmel ellentétben – nem Szent Ágoston. Valójában Henry Scott Holland prédikációjából származik, melynek alapja Szent Ágoston 263. levele.
Ne sírj azért, mert szeretsz
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
Reményik Sándor: Üzenet
Miért sirattok?
Isten arca volt, amely
simogatón, hívón
rám hajolt.
És én mentem, s most
fényözönben élek,
és nem vagyok más,
csupán tisztult lélek.
Sziromhullás volt,
árnyékom lehullt,
a szemetek könnybe
miért borult?
Ha emlegettek, köztetek leszek,
ha imádkoztok, veletek vagyok,
ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
emlékem így áldás lesz rajtatok.
Forrás: ars-sacra.hu, www.istenesversek.hu
hirdetés
