Miért vált mai korunkban általános jelenséggé a szorongás? Hogyan hat ránk a bizonytalanság, és vajon miért szeretnénk mindent mi kontrolálni? Melyek a rossz, és melyek a jó szorongáscsökkentő módszerek? Az Agapé című műsor erről szóló adásából szemezhettünk nektek értékes gondolatokat.
1. „A szorongás és a félelem egyetemes, mindannyiunk életének a természetes része. Ugyanakkor a mai emberek jóval ingergazdagabb környezetben élnek, több impulzust kapnak. Tehát míg régen volt idő megemészteni dolgokat, addig most erre nincs lehetőség. Ahogy a régi rítusok, szokások is eltűntek, amelyek segítettek feldolgozni egy-egy nehezebb életszakaszt – most kevesebb a kapaszkodó.” (Ferenczi Borbála addiktológiai konzultáns)
2. „Amikor volt egy komoly krízis az életemben, mert kiderült, hogy betegségem van és közben gyereket vártam, kénytelen voltam szembenézni a szorongással, és azzal, hogy mi lesz, ha meghalok. Az Istennel való kapcsolatomban azt tapasztaltam, hogy egész máshogy kezdtem Őt megszólítani. El tudtam neki mondani, hogy <<Uram, a hűségemet fel tudom ajánlani.>> Azóta a betegségemmel kapcsolatban van bennem egy szabadság, de ez egy sok állomásos út volt.” (Baráth Éva orvos, mentálhigiénés szakember)
3. „A hitbeli megtapasztalások olyan többletet tudnak adni, amelyek a szorongás legmélyére nyúlnak le. Nekem is volt teljesítményszorongásom, amikor segédlelkészként szolgáltam az esperes úr mellett, aki a teológián is tanított engem. Nagyon nehéz volt. Egyszer, amikor imádkoztam ezért otthon, azt az igét hallottam a bensőmben megszólalni, hogy <<Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.>> Ez nagyon kijózanító volt, és onnantól tudtam, hogy Isten velem van és segít.” (Kállai Imre református lelkész, pszichiáter)
4. „A menny örök imperatívusza így hangzik: Ne félj! Istennek egy nagyon fontos biztatása ez. Nem pusztán egy felszólítás, hanem Isten igéje, hogy <<rám figyelj, mert én nagyobb vagyok a problémádnál, nagyobb vagyok mindennél.>> Van tovább. Ha az alapvető szorongás megszűnik, akkor békességünk lesz.” (Grendorf Péter evangélikus lelkész)
hirdetés5. „Van négy olyan alapkérdés, amelyet az élete során többször is meg kell válaszoljon magának: Mit gondolunk a halálról? Mit gondolunk a szabadságról? Mi az életünk célja? Mit gondolunk a magányról, egyedüllétről? Azt gondolom, hogy a szorongás sokszor annak szól, hogy ezeket az alapkérdéseket próbáljuk elhessegetni magunktól. Sokkal könnyebb belekapaszkodni abba, hogy hogy nézek ki, mennyire felelek meg a munkahelyi elvárásoknak. Fontos eljutni oda, hogy a négy alapkérdést megválaszoljuk, és ezzel a gyökerénél vizsgáljuk a szorongást.” (Ferenczi Borbála)
6. „A fókuszváltás nagyon fontos a szorongásnál, hogy mire nézünk. Dávid király mondta: szemimet a hegyekre emelem – vagyis
nem magamra nézek, nem a körülményeimre, mert azok elkeserítőek, hanem Istenre.
Amikor Dávidnak Góliáttal kellett megküzdenie, mindenki azt nézte, hogy Góliát mennyire magas, izmos, hatalmas fegyverei vannak, Dávid viszont arra nézett, hogy az ellenfele istentelen, ő viszont Istenhez tartozik. Dávidnak segített ez a fókuszváltás abban, hogy legyőzze a félelemét.” (Kállai Imre)
7. ,,II. János Pál pápa is sokszor mondta, hogy ne féljetek. Ez akkor lesz lehetséges, ha a fókusz az istenkapcsolatomon van. Amikor őszintén kiöntöm Neki a szívem, és elmondom, hogy nagyon félek, de Ő ígéretet adott, akkor egyből Vele kezdek el kapcsolódni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az összetört állapotokban Isten nagyon közel jön, és elkezdem meghallani, hogy mi az én küldetésem, miért teremtett engem.” (Baráth Éva)
hirdetés
