Tehetsz a félelem ellen!

A Bibliában 365-ször szerepel a „Ne félj!” felszólítás, de mégis sokszor ezt tesszük. Mit tehetünk, ha le akarjuk győzni? Itt az idő, hogy meglássuk Isten iránymutatását ebben. ATeSóblog nagyszerű írását szemlézzük.

„Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8, 23-27)

Tipikusan egy olyan története ez a Szentírásnak, amit nagyon sokan ismernek, és az aktív bibliaolvasó emberek többsége szinte emlékezetből tudja idézni. Az ilyen ismert igeszakaszokhoz szoktunk úgy hozzáállni, hogy ezt nagyon is ismerjük, és néha már a cím elolvasásakor hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy ennek kapcsán az Isten sem tud újat mondani nekünk. Viszont én nem gondolom, hogy egyfajta élményhajhász módon mindig az újabbnál újabb üzeneteket kell keresnünk a Szentírásban, mivel az a véleményem, hogy mindig Isten talál meg bennünket nekünk szóló, éppen aktuális üzenetével, akaratával, parancsával.

A fenti igeszakaszt olvasva számomra a régi jó félelem volt aktuális. Az a félelem, ami a tanítványok szívében van azon a bizonyos viharos éjszakát. 

Mostani világunk kellően elegendő okot ad a félelemre: járványok, különböző betegségek, háborúk, szeretetlenség, és még sorolhatnám tovább. Nagyon sok minden a félelmet kelti és erősíti meg bennünk. S bár az én tanácsom mindig az a félelemmel küzdő, rettegő emberek számára, hogy ne nézzenek annyi híradót, azért megértem azt is, ha valaki jól informált akar lenni a világ történéseivel kapcsolatban. A világot érintő átfogó okok mellett pedig ráadásként ott vannak még a saját, egyéni életünk félelmei, annak minden aggodalmai.

hirdetés

A fent idézett igeszakasz egyik alapvető üzenete az, hogy Jézussal egy hajóban is vannak viharok. Akár olyan nagyok, amelyek elborítják életünk hajóját, olyan nagyok, amelyekben majdnem odavész az élet, a hit, a kitartás. Jézus egy ilyen viharban azt kérdezi a tanítványaitól: 

miért féltek kicsinyhitűek?

A tanítványai ugyanis bár odamennek Hozzá, felkeltik és kérik Őt, hogy segítsen, de hit nélkül teszik mindezt. Úgy, hogy szinte biztosak a halálban. Hívőként félnek. Nagyon őszinte és reális kép ez a mai tanítványokról is, vagyis rólunk. Hívőként mi magunk is sokszor félünk, s itt nem egy-egy kivételes alkalomra gondolok, amikor valamiért, valakiért különösen aggódunk, hanem arról az állapotról, mikor ez a félelem állandó magatartássá válik az életünkben. Állandó aggódás, állandó panasz, állandó „jaj, mi lesz most?”. Csak abba nem gondolunk bele, hogy ilyenkor az Úr hatalmában kételkedünk. Pedig: „Nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét.” (2 Tim 1, 7)

Mit tehetünk a félelem ellen?

Jézus úgy nevezi a rettegő tanítványait, hogy kicsinyhitűek. Mert, amikor kevés a hit, akkor lesz nagyobb a félelem az életünkben. Az első lépés tehát az, hogy kérjünk több hitet. A hit Isten ajándéka. Legyen a kérésünk az, amit később majd a tanítványok is kimondanak: növeld a mi hitünket!

Ezenkívül mit tehetünk még a félelem ellen? Igazítson el a Szentírás ebben!

„A teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1Jn 4,18) A szeretet maga Isten – erről tesz bizonyságot János ugyanebben a levélben. A teljes szeretet ezért nem az ember legjobb, legnagyobb szeretete, hanem maga Isten, és az Ő szeretetének kiáradása az életemben, amely által én is szerethetek. A több hit mellett tehát több szeretet is szükséges, ha le akarom győzni a félelmeimet.

„Ne félj, és ne rettegj!” (Józs 1,9) Ezekkel a szavakkal küldi az Úr Józsuét, mint Mózes utódját, hogy fejezze be Izrael népének honfoglalását. Állítólag 365 alkalommal van benne a Bibliában az, hogy „ne félj” – stílusosan minden napra jut egy ilyen biztatás. Igaz, nem számoltam meg (biztos vagyok benne, hogy mások megtették helyettem), de úgy gondolom, ha csupán egy alkalommal is lenne benne ez a mondat a Bibliában, számomra az sem venne el a jelentőségéből. S ha már ne félj, akkor még egy igevers a végére:

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Ézs 43,1) A legnagyobb félelemforrás megszűnt. Nem kell félnünk a haláltól és attól, ami utána van, mivel az Úréi vagyunk, és tudjuk, Jézus legyőzte a halált. Aki Isten hívására igent mond, annak a haláltól való, és egyben az emberi lét legnagyobb félelme szűnt meg. Nem kell azon aggódva gondolkodnia, hogy mi lesz majd a halál után, mert tudja, hogy örök életet kapott, ahol az Úrral lesz.

A legnagyobb biztatás számomra mindig is az volt, amikor az Úr kijelenti: az enyém vagy. Azt pedig tudjuk, hogy az Ő kezéből nem ragadhat ki senki és semmi, szeretetétől nem szakíthat el sem magasság, sem mélység, sőt semmiféle hatalom.

Tehát ne felejtsd el, ha félelem kezd kínozni, harcolj ellene az Úrtól kapott erővel, hittel és szeretettel!

Máté Richárd

Forrás: TeSó blog

hirdetés